Interjú a gyermekorvossal: Bepisilés - ha nem növi ki!
hirdetés
Címlap / Szépség-Egészség / Interjú a gyermekorvossal: Bepisilés - ha nem növi ki!

Interjú a gyermekorvossal: Bepisilés - ha nem növi ki!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-20

Amikor a tünetek jelentkeznek, a legtöbben szégyenkeznek és igyekeznek elfelejteni a történteket. Pedig ha a gyermek még iskolás korban is rendszeresen bepisil, akkor nem kerülhető el, hogy komolyan ne vegyük a problémát. Interjúnkban egy érintett édesanya vall arról, hogy mi történik akkor, amikor felüti fejét a családban az "enuresis" nevű betegség. 

 

Rendezvénynaptár
Hogyan kezdődött az egész?
Néhány éve történt. Egyik éjjel kisfiam álmában lerúgta a takaróját, közelebb hajolva láttam, hogy bepisilt álmában, teljesen nedves lett a lepedője és az alsónadrágja. Akkor még nem gondoltam semmi különösre, felkeltettem kisfiamat és kicseréltem a hálóruháját. Csakhogy ez a dolog megismétlődött a többi éjszakán. Végül szinte rendszeressé vált, pedig előtte kisfiam már szobatiszta volt.

Azt gondolta, hogy visszaesett pólyás korába?
Először arra gondoltam, hogy fiam valamiféle dackorszakba lépett és fel akarja hívni magára a figyelmet. Egy darabig még haragudtam is… Utána megijedtem, hogy mi van, ha valami komoly mentális betegsége van, ami eddig nem derült ki. Nagyon nehéz volt kétségek között élni. 

Mennyi ideig élt téveszmében a fiát illetően?
Évekig húzódott, mert a dolog egy időre mindig elmúlt, de utána újra előjött. Egy hónapon belül szinte mindig jelentkezett ez a probléma. Úgy néhány hétig kisfiam tiszta volt, kijárt WC-re, de utána újra bepisilt éjjelenként. Az óvoda vége felé hosszabb időre – akkor még úgy hittük, véglegesen – sikerült pelenka nélkül léteznünk, most pedig „visszaestünk” a pelenkás korszakba. Kisfiam már elkezdett iskolába járni, én pedig még mindig gyakran keltettem álmából, mert magától nem ébredt fel, ha pisilnie kellett. Ami ebben a legrosszabb volt, láttam rajta, hogy ez kezdi őt is zavarni: szégyelli, nem szereti magát. Pedig kisfiam eredendően nyugodt, jó kedélyű gyerek, és eleinte nem törődött az üggyel, de idővel állapota súlyosbodott: megviselte az esténkénti hercehurca. Ő szorongásos lett, én pedig ideges és kezdtem komolyan aggódni.


A bepisilés tehát tartós tünet maradt. Miért nem kérték az orvos tanácsát?

Ez nem olyan egyszerű. Először, még óvoda végén említést tettem erről a gyerekorvosunknak, de ő is azt mondta, hogy nem valószínű, hogy beteg a gyermekem és várjunk még egy darabig, biztosan ki fogja nőni. Én megkönnyebbültem, de voltaképpen csak homokba dugtam a fejem, mert nem akartam egy betegséggel szembenézni. Évekig húztuk az ügyet. Belegondolni is rossz, hogy talán nem mi vagyunk az egyetlenek és sokan titkolják az ilyen ügyeket és reménykednek, hogy a baj elmúlik magától. Én is elkezdtem inkább szégyenkezni, mint felvállalni azt, hogy a fiam bepisil. Ettől pedig csak rosszabb lett minden, ma is szégyellem, hogy ennyire nem voltam megértő. És mindeközben fiam szenvedett a legtöbbet, hiszen hét éves lett, de még sokszor pelenkázni kellett.

HarmoNet tipp: Szemben minden bajjal - Milyen betegségre hajlamosít a szemed színe? >>

Tehát elkezdődött az iskola…
Az éjszakáink nem változtak, sőt rosszabbodtak, mert azon izgultunk, mi lesz, ha ez kiderül az iskolában? Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elképzeltem, hogy mi történhet még? Hogyan fog így iskolába járni, milyenek lesznek a napjai? Ez nem mehetett így tovább, gondoltam, legyen ez bármi, de tüzetesebben kivizsgáltatom a fiamat, mert nem akarom, hogy az egész gyerekkora rámenjen erre. Egyszerre féltem és üvöltöttem magamban, amikor kénytelenek voltunk újból felkeresni a gyerekorvost, ugyanazzal a problémával. Csak ekkor tudatosult, hogy egy helyben toporgunk évek óta. Először pszichológushoz küldtek minket azzal, hogy valószínűleg érzelmi, lelki stressz áll a háttérben. Nem tudtam ezt sehogy sem elképzelni, mert fiam életvidám, érdeklődő gyerek, a családunk pedig világ életében rendes életet élt. De elkezdtük az utat járni, hátha tényleg olyan dolog történt, amit nem vettünk észre, és lelki traumát élt meg valamikor. A pszichológus azonban egy hónapos vizsgálat után nem talált ilyenfajta betegséget gyermekemnél.

Mikor derült ki, hogy mi is a gond valójában? Ha jól tudom, gyermeke most nyolc éves.
Egyelőre még táborokba, kirándulásokra nem engedem, nehogy komoly baj legyen. A gyerekorvosunk harmadszori próbálkozásra, úgy fél évvel ezelőtt javasolt szakorvosi beavatkozást. Addig még nem hallottam arról, hogy létezik ilyen rendelés, úgynevezett „enuresis központ”, ahol direkt ezzel a problémával foglalkoznak. Felkerestük a legközelebbi szakrendelőt. Itt ismerik az akaratlan ágybavizelés tünetét, és végre három év után sikerült szakszerűen kivizsgálni a fiamat. Megállapították, hogy „enuresis nocturná”-ban szenved, ami nagyrészt szervi betegség, megfelelő szerekkel és módszerrel kezelhető. Gyermekem mára lassan tünetmentessé válik. És ez az, ami megér minden fáradságot és kezelést, hiszen kezdi visszakapni régi jó kedélyét, bátorságát, és már nem okolja önmagát.

Mire számítsanak, akik hasonló tortúrán esnek át? Meg lehet ebből gyógyulni?
Még hosszú út áll előttünk, de ez az odafigyelés már semmi az elmúlt évek bizonytalanságához képest. Az eredmény pedig az, hogy mára szinte teljesen kordában tudjuk tartani az éjszakai folyamatokat. Az iskolai megpróbáltatásoknak szerencsére vége lett, kisfiam már nem kell rettegjen attól, hogy észreveszik és kicsúfolják majd az osztálytársai. Az orvosok is mondják és látjuk mi is, hogy a kitartó és hosszú együttműködést igénylő kezelés meghozza gyümölcsét. Érdemes komolyan venni, ha gyermekünk szokatlan, rendellenes dolgokat művel… Nem feltétlenül ő a hibás, sőt... 

Ocskó Anna, OSCAR Communication

HarmoNet tipp: Sokkoló adatok: 350 millió depressziós, évente 1 millió öngyilkos - Még kér a lélek, most adjatok neki! >>

Orvosi szakvélemény

Mi a tapasztalat, hogyan érkeznek enuresis-szakrendelésre a páciensek? Megijednek attól, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved a gyermekük, esetleg értelmileg károsult?

DR.G.É.: Változó a szülők hozzáállása: van, aki szorongva vázolja a problémát és gyakran szégyellik a bepisilést. Van olyan is, aki csak arra kíváncsi, nincs-e a gyermeknek szervi megbetegedése és megnyugszik, amint ezt kizárjuk, de akad, akit bosszant, hogy éjszaka nedves az ágy és mérges a gyermekére. Az is előfordul, hogy sajnálják a gyereket, aki kénytelen kimaradni iskolai kirándulásokból, táborozásokból.

A szégyenérzet a felelős abban, hogy a betegek általában már későn, időhúzás után jutnak csak el szakrendelésre?
Pontosan nem tudjuk, hogy a szégyenérzet miatt késik-e a szakemberhez való fordulás, vagy esetleg nem is tudják, hogy ezt a jelenséget ki kell vizsgálni és van segítség. Annyi bizonyos, hogy szemérmességből gyakran nem hozzák elő témaként sem a kötelező orvosi vizsgálatoknál: sem a védőnő, sem a háziorvos nem kérdeznek rá, a szülő pedig nem mindig említi magától. Abban a stádiumban, mikor a szülő még úgy gondolja, hogy magától megoldódik a bepisilés problémája, nem hiszem, hogy sokan beszélnének ilyesmiről.

Erről a gondról tehát nem beszélnek sem háziorvossal, sem iskolaorvossal, sem pedagógussal.
Jó kapcsolat esetén valószínű könnyebben megemlítik, de ha csak az aktuális betegségek kapcsán mennek el az orvoshoz (pl. lázas betegség, hurutos állapotok), akkor nem hozzák szóba. Az az érzésem, hogy csecsemőkoron túl a megelőző gondozás nem működik a legjobban − így erről sem esik szó.

Fel sem mérik az érintettek, hogy az akaratlan ágybavizelés létező betegség?
A rendellenességet legtöbben felismerik, hiszen nap mint  nap szembesülnek a nedves pyjamával, ágyneművel − eleinte azonban azt gondolják, hogy majd elmúlik, hiszen a családban mamának, papának is sokáig volt ilyen problémája. Egyesek viszont túl korán, már 3 éves korú gyermeküknél kérik a teljes körű kivizsgálást, mert a barátnő, a szomszéd gyermeke már régen szobatiszta és az óvodában sem veszik jónéven, ha alváskor bepisil. Aki egyszer már eljut szakrendelésre, ő már betegségként kezeli az ágybavizelést. Ilyenkor már nem szégyelli előttünk, hiszen segítséget vár tőlünk. Persze remélik, hogy nincs komolyabb baj és örülnek, ha találunk gyógyszerrel megoldható kisebb problémát. Tapasztalataim szerint legkevésbé azt fogadják el a páciensek, ha psyches okot feltételezünk. Ezt némely szülő csak titkon sejti. Sok családban vannak konfliktusok, és gyakran állhatnak lelki okok a bevizelés hátterében. 

Hogyan néz ki egy enuresis-rendelés? Mit és hogyan vizsgálnak a gyermeken?
Előjegyzés alapján dolgozunk. Aki telefonon bejelentkezik, őt megkérjük, fáradjon be hozzánk valamelyik reggel. Először jól felkészült asszisztensnőnk feltesz pár kérdést, majd néhány életmódbeli tanáccsal látja el a pácienst és kézbe ad egy ún. csomagot, amely házi feladatlapokat tartalmaz, el kell végezni a következőket: folyadékforgalmi adatok lejegyzése, vizelési szokások leírása, enuresis-napló vezetése 1 hónapon át, vizeletvizsgálatra való kérés, vizelet fajsúly vizsgálatok elvégeztetése, ultrahang vizsgálati kérés. Ezek után adunk időpontot a rendelésre, így az orvossal kb. 1 hó-6 hét múlva már előkészített adatokkal találkozik a gyermek és kísérője. Szeretjük, ha az édesanya, édesapa jön vele. A rendelőben játékok vannak, a gyermek elfoglalhatja magát, amíg a szülőt részletesen kikérdezzük. Ezután megvizsgáljuk a gyermeket, átnézzük a hozott adatokat és az összkép alapján javasolunk therápiát, vagy esetleg várakozást, ill. szükség esetén kiegészítő vizsgálatokat. Ha beállítjuk a therápiát, akkor 1-2 hét múlva kérünk telefonon (e-mailben) visszajelzést. Az eredménytől függően kérjük vissza a szülőt és a gyermeket naplójával (amely rajzos, matricás stb. formátumú). Összegészében therápiától függően néhány hónapig, esetleg 1 évig is követjük a gyermeket; közben változtatunk a therápián, ill. a gyógyszer elhagyását is megbeszéljük.

Gyakorló orvosként hogy látja, miként fogják fel a szülők a betegséget, miután tisztázódott a probléma? Hogyan viselik maguk a gyermekek? Könnyen, vagy szorongva?
Általában megkönnyebbülnek, főleg ha eredményes a kezelés. Ha szervi betegséget kizártunk, az is hoz némi megnyugvást. Nagyobb gyerek maga is örül a sikernek, a kisebb, vagy még éretlen gyermek legtöbbször nem is igen törődik a dologgal. A therápiás eredményt nagyban befolyásolja, hogy zavarja-e a gyermeket, érdekli-e őt, vagyis elég érett e már arra, hogy ő is közreműködjön a probléma megoldásban.

Milyen gyorsan épülnek fel a gyermekek?
Ez az enuresis okától függ. Amennyiben a kivizsgálás során sikerül célzottan kezelni, nagyon hamar van eredmény. Ilyenkor a therápia hossza a kérdéses, ti. hogy az mikor hagyható el? Amennyiben a bepisilés multicauzalis (több oka van), nehezebb a helyzet. Ilyenkor többféle kezeléssel próbálkozunk, kiegészítő vizsgálatokat végzünk (pl. alvásvizsgálat, gégészeti vizsgálat, műszeres hólyagvizsgálat stb.). Tudomásunk szerint felnőtt korra többnyire megoldódik ez a probléma, bár bizonyosan elhúzódhat néha idősebb korig is, főként, ha nem kezelik a betegséget.

Dr. Gombos Éva, gyermeknephrológus, Heim Pál Gyermekkórház >>
Képek: Piqs.de






 
 
[ 14839 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x