Parlagfű: A fullasztó gyom
hirdetés
Címlap / Szépség-Egészség / Parlagfű: A fullasztó gyom

Parlagfű: A fullasztó gyom

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-01-26

A parlagfű kis mennyiségben folyamatosan jelen van a korábban bolygatott, szántott, jelenleg regenerálódó tájban, de tömegesen csak a nemrég felhagyott mezőgazdasági területeken fordul elő. Az erdős tájrészekben a terjedés legfőbb okozója az ember! Hogyan védekezhetünk az allergén gyom ellen? 

A parlagfű előfordulása természetközeli és bolygatott növényközösségekben
  • Természetközeli élőhelyeken alacsony szintű a parlagfű fertőzöttség. Ezeken az élőhelyeken kerülni kell a talajmozgatással és talajbolygatással járó nagyléptékű emberi zavarást (ásás, építkezés, vezetékfektetés, gépjárművek mozgása stb.).
  • Parlagokon a parlagfű jelenléte és tömegessége nagyon változó mértékű. A spontán szukcesszióval kifejlődő növényzet visszaszorítja a parlagfüvet, ehhez kb. 5 év szükséges.
  • Erdészeti ültetvényekben fényszegény körülmények közt nincs jelen a parlagfű, de például akác vagy nemes nyár ültetvényekben, ahol jobb az aljnövényzet fényellátottsága, jelen van.

A parlagfű magbankjának vizsgálata – a magok előfordulása
  • A korábban parlagfűvel fertőzött parlagokon és erdészeti ültetvényeken a faj életképes magjai sokáig megtalálhatók a talajban, és talajbolygatás hatására kicsíráznak.
  • Egy terület parlagfűvel való fertőzöttségének megállapítására egyaránt alkalmas (1) a magok talajmintában való jelenléte (magbank vizsgálat) és (2) a standardizált körülmények között történő talajbolygatás után a parlagfű megjelenése.



A parlagfű tömegességét befolyásoló tényezők
  • Bolygatás  és maghozzáadás hatására a parlagfű minden vizsgált élőhelyen megjelent, méghozzá – a zárt erdőket leszámítva – jelentős borítással. Ez azt mutatja, hogy számára kedvező tájhasználat esetén még jelentős tartalékok vannak a terjedésében.
  • A parlagfűmagok jelenléte – akár korábbi művelés, akár maghozzáadás miatt – önmagában nem elég a faj tömeges megjelenéséhez; ahhoz a bolygatás is szükséges. Bolygatatlan élőhelyek magas parlagfű-fertőzésnek is ellenállnak.
  • Bolygatás hatására korábban csírázik a parlagfű.
  • Gyepekben a parlagfű sikeressége függ a talaj minőségétől: a homoktartalom növekedésével, azaz az agyagtartalom – ami vizsgálatunkban erősen korrelált a humusztartalommal és a termőképességgel – csökkenésével kevésbé sikeres, de még a leggyengébb minőségű talajokon is komoly borítást érhet el.
  • Erdőkben a parlagfű sikeressége nem korrelál a talajminőséggel, sem a nyári fényellátottsággal. A vizsgált erdőtípusok közül a parlagfű jelentős borítást csak egyes akácosokban ért el, valószínűleg a kedvező tavaszi fényklíma következtében. A teljes talaj-előkészítéssel végzett erdészeti felújítás, mint egy speciális, átmeneti jellegű élőhelytípus, kitűnő lehetőséget biztosít a parlagfű megtelepedésének és felszaporodásának egy fertőzött tájban.
  • A Homokhátság központi részén a parlagfű ott van jelen, ahol a 1980-as években vagy azt követően szántóföldi vagy szőlő-, gyümölcsművelés folyt. Azokon a táblákon, amelyeket az 1980-as éveket megelőzően hagytak fel, és azóta nem bolygattak, nem jellemző a parlagfű előfordulása.

Legfontosabb kezelési javaslatunk: a talajbolygatások kerülése, különösen természetközeli élőhelyeken. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a talajbolygatás helyszínének folyamatos monitorozása 4-5 évig, a parlagfű szempontjából.

Regionális vizsgálatok – hol található sok parlagfű?
A Mezőföldön végzett vizsgálatok alapján ebben a nagytájban a parlagfű viszonylag még ritkának mondható (213 felvételből 19-ben fordult elő). Előfordulása leginkább a művelt területekhez köthető (szántó és szőlő: 10 előfordulás), valamint az erdészeti ültetvényekhez (akácos 3 előfordulás, fenyves és egyéb ültetvények 3 előfordulás). A mezőföldi nagytájban a jó talajadottságok miatt kevés a felhagyott szántó, a felhagyott területeken pedig viszonylag gyorsan zárt gyep alakul ki, amely kiszorítja a parlagfüvet.

A Kiskunságban végzett felmérés alapján élőhelyi lebontásban az előfordulás/hiány alapján a parlagfű a legmagasabb fidelitás (u) értéket (8,0) a fiatal parlagokhoz mutatta, szignifikánsan preferálta továbbá az idős parlagok másodlagos nyílt (6,1) és zárt (4,4) szárazgyepjeit, a friss erdészeti talaj-előkészítéseket (3,8) és a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket (4,1).

A többi élőhellyel (honos és idegen ültetvények, valamint a természetközeli tölgyes és nyaras erdők, cserjések, nyílt és zárt homoki gyepek a kapcsolat negatív. Ha az adatokat súlyozzuk a tömegességgel, akkor csak a fiatal parlagokhoz mutatható ki szignifikáns kötődés (3,5).



Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a természetes vegetáció  és a jól záródó erdőültetvények egyaránt igen ellenállóak a parlagfű inváziójával szemben. Kis mennyiségben folyamatosan jelen van a korábban bolygatott, szántott, jelenleg regenerálódó tájban, de tömegesen csak a nemrég felhagyott mezőgazdasági területeken fordul elő. Az erdős tájrészekben a terjedés legfőbb okozója az ember, a durva talajbolygatással járó, sajnos a Homokhátságban általánosan elterjedt erdészeti beavatkozások nyitják meg a lehetőséget a kolonizációra, ami mint a többi vizsgálatainkból látható évtizedekre biztosíthatja a parlagfű magok jelenlétét az erdészeti ültetvényekben.


A parlagfű  és a táji környezet kapcsolatának vizsgálatakor azt találtuk, hogy a táji környezet önmagában nagyon kis mértékben határozza meg a parlagfű jelenlétét és tömegességét. Az agrár  élőhelyeken készült felvételek esetében a 300 és 500 m-en belüli természetközeli élőhelyek kiterjedésének volt kismértékű, de szignifikánsan negatív hatása (p<0,05), ami azt mutatja, hogy a nagyobb természetközeli élőhelyekkel körülvett szántókon, szőlőkben és gyümölcsösökben kisebb a parlagfű borítása.

A másodlagos élőhelyen, azaz parlagokon készült felvételek esetében a 300 és 500 m-en belüli agrár élőhelyek kiterjedésének volt kismértékű, de szignifikánsan pozitív hatása (p<0,05), ami pedig úgy értelmezhető, hogy a nagyobb művelt területtel körülvett parlagokon nagyobb a parlagfű borítása.

A parlagfű  a vizsgált élőhelyek közül legnagyobb relatív gyakorisággal a fiatal parlagokon, nyílt (növényzettel gyéren borított), idős parlagokon, valamint a szántókon fordul elő. Ezen kívül előfordul erdészeti ültetvényeken is; legnagyobb gyakorisággal nemes nyár ültetvényekben és friss erdészeti telepítésekben, valamint nagyon kis gyakorisággal bizonyos természetközeli élőhelyeken is (zárt gyep, nyílt gyep, zárt nyaras). A természetközeli élőhelyek közül nyílt és zárt tölgyesekben, valamint nyaras borókásokban nem fordult elő a felvételeink alapján.

A parlagfű a legnagyobb átlagos borítást az általunk vizsgált élőhelyek közül a fiatal parlagon érte el, majd a nyílt idős parlagokon, friss erdészeti talajművelésben és szántókon. A nemes nyár ültetvényekben a parlagfű átlagos borítása majdnem megegyezik a zárt idős parlagok parlagfű borításával.

(A cikk a 2. oldalon folytatódik!)



Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 7673 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x