Minden, amit Gary Moore-ról tudni kell és érdemes IV. rész...
Címlap / Sztárock / Minden, amit Gary Moore-ról tudni kell és érdemes IV. rész

Minden, amit Gary Moore-ról tudni kell és érdemes IV. rész

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

A 60-as évek Angliájából kiindulva két blues hullám is boldogított bennünket, azután többnyire aszályos idők jártak a műfajra, majd 1990-ben egy - ki gondolta volna - heavy/hard rocker, Gary Moore egymaga indított el egy újabb blues hullámot a Still Got The Blues című albumával. 

Megfogadva Bob Daisley tanácsát, és egyúttal engedve a belső késztetésnek is, 1989 októberében elkezdődtek a munkálatok az új nagylemez dalaihoz. Valószínűleg sokan furcsán fogadták Gary döntését, de szerencsére kiadója is mellé állt, így hamarosan mások is belefülelhettek abba, ami eddig csak Gary fejében szólt.

1990 januárjában aztán elsőként a japán rádiókban sugárzott interjúk alkalmával csendültek fel az első demók, melyeket Gary az albumhoz készített. A John Mayall klasszikus "Oh Pretty Woman" és a "Still Got The Blues" – melyen később sem változtattak semmit, hiszen annyira tökéletesen sikerült feljátszani elsőre – demó-változatait nagyon lelkesen fogadta a közönség és a szakma is. Megkezdődtek a turné állomásainak egyeztetései.


A tervekben egy három hetes sorozat szerepelt, ami az album márciusi megjelenését követően már látszott, hogy várhatóan nem lesz elegendő. A két megjelentett kislemez világszerte a listák élmezőnyébe került, és hamarosan milliós eladásokat produkáltak. Az időközben megkezdődött angol turné első néhány állomásán azonban nem volt ennyire felhőtlen a hangulat. Több helyen igen rosszul viselte a közönség Gary eltávolodását a rockzenétől, és mint utóbb kiderült jó néhányan hátat is fordítottak neki a kilencvenes években. Az, hogy mit nyert helyette Gary, a nyár folyamán már félévesre duzzadt turnén aztán már sokkal jobban látszott.

Egy olyan lemezt sikerült letennie az asztalra, ami nagyban lendítette tovább sikeres karrierjét, és egyúttal kedvenc műfaját is újra a középpontba helyezte. Sokan lehet(né)nek hálásak neki, hogy a nem épp kedvező "táptalajban" újra segített életre kelteni a kallódó műfajt. Lemezén olyan vendégek tisztelték meg játékukkal, mint George Harrison, Albert Collins, vagy Albert King, illetve a régi barátok közül Brian Downey, Don Airey és Bob Daisley.

A hatalmas siker persze extra terheket pakolt Gary-re is. Nyilvánvalóan hasonló sikeres folytatást remélt tőle a kiadó is, hiszen igen magasra helyezték a mércét. A következő év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte családjával, ahol Roger Glover segítségével elkezdett dolgozni újabb ötletein ("Cold Day In Hell"), sőt hazautazásuk napján még gyorsan egy Glover dalon is elkezdtek dolgozni együtt, ami mind a mai napig nem jelent meg. Zenekarán annyiban váloztatott, hogy a billentyűs Don Airey helyett, ismét a régi cimborát Tommy Eyre-t "sorozta be" maga mellé, de a Midnhight Blues Band névre keresztelt kísérőzenekar többi tagja - így a négytagú fúvósszekció - nem változott.

Elődjét lemásolva az ősszel készített "After Hours" album végül 1992 tavaszán került a boltokba. A dalok ismét telitalálatok - talán csipetnyi soul-hangulattal fűszerezve -, és a promóció is remekül zajlott, így minden adott volt, hogy egy újabb sikeres évnek nézhessenek elébe. Ezúttal néhány amerikai fellépés is "becsúszott", melyek egyikén az albumon is szereplő blues legenda, B.B. King társaságában pengettek egy jót. A sikeres turnéra hatalmas sportarénákban rendezett német fellépések, Royal Albert Hall-os koncertek, és egy videón is megörökített londoni klubkoncert tette fel a koronát, ahol szintén az örökös blues király vendégeskedett két dal erejéig. A turnét egy nagyszerű élő lemezen foglalták össze, "Blues Alive" címmel.

1993-ban újabb pihenő következett, amit azért néha megszakított egy-egy régi cimbora kedvéért. Először Paul Rodgers szólólemezén szerepelt, majd az "After Hours" turnén is fellépő - ekkor már igen beteg - Albert Collins válogatás lemezére játszottak fel egy új dalt közösen. Egy sokkal váratlanabb meghívás is érkezett Gary számára ’93 nyarán. Történt ugyanis, hogy Jack Bruce aktuális gitárosa, Bruce Saraseno úgy döntött, a turné közepén kiszáll a zenekarból, hogy csatlakozhasson a Poison-hoz. Jack Bruce-t vélhetően elöntötte a méreg, de azért nem esett pánikba, és azon nyomban tárcsázta Gary számát, aki végül próbák nélkül ugrott a mélyvízbe, és a hátralévő néhány fesztivál fellépésen remekül kisegítette fiatalkorának egyik legendás muzsikusát.

Jack Bruce novemberben ünnepelte 50. születésnapját, egy monstre hosszúságú koncerttel, vendégek végeláthatatlan sorával. Na, ott aztán történtek csodák! Egy nagyszerű Simon Phillips dobszóló után a lényegesen kisebb szerkó mögött kissé ittasan, fogatlanul, cigivel a szájában üldögélő Ginger Baker vezette fel a következő dalt, melyet aztán már csak trióként játszottak: Jack Bruce, Ginger Baker és Gary Moore. Jó 40 percet töltöttek együtt a színpadon, de már érezhető volt, hogy itt bizony többről van szó, mint egyszerű jammelésről. A trió együtt is maradt és BBM néven új lemezt dobtak a piacra a következő évben, mely eredetileg Gary szólólemezének készült, de a csillagok szerencsés együttállásnak következtében végül a trió nagyszerű albumaként jelent meg. Habár a rövidkére sikerült promóciós turné elég felemásra sikerült, és a kritikusok is többnyire inkább lehúzták, mint dicsőítették a hallottakat, a közönség csak szuperlatívuszokban beszélt a zenekarról. Szó volt egy második album elkészítéséről is, de ez sajnos már nem tudott megvalósulni. A blues muzsikában tett kalandozásának első fejezetét az 1995-ös "Blues For Greeny"-vel zárta Gary, aki ezzel a lemezével a profi pályafutását sínre helyező, és gitárjátékára is nagy hatást gyakorló Peter Green előtt kívánt tisztelegni.

Már megszokhattuk, hogy Garynek mindig újabb és újabb kihívásokra van szüksége, de valószínűleg kevesen számítottak tőle egy olyan anyagra, mint az 1997-es "Dark Days In Paradise". Ötleteihez új zenekart verbuvált. A Jack Bruce révén megismert Gary Husband dobos, az "új" Pink Floydban nélkülözhetetlen Guy Pratt basszusgitáros, illetve Magnus Fiennes billentyűs társaságában fogtak neki az új, igen modern hangzású dalok felvételeinek. Az amúgy is nagy effekt-rajongó Gary a szárazabb blues albumok után, itt bizonyíthatta mennyire tehetségesen tudja hangszerelni, a többnyire igen komor hangvételű dalokat. A számok hangzása és dallamvilága mellett, nagy változások történtek a dalszövegekben is. Sokkal mélyebb, melankolikusabb szövegek születtek ezúttal. Az albumról három kislemez is napvilágot látott, de ahogy a szakma, úgy a közönség sem nagyon tudott mit kezdeni ezekkel a dalokkal.

Garyből kikívánkoztak ezek a dalok, vélhetően nem volt velük célja a slágerlisták meghódítása, sem újabb közönség rétegek megnyerése. A turnén viszont annál inkább kiszolgálta a közönséget! Gary dicséretére legyen mondva, sok számot beválogatott a programba új lemezéről is, de természetesen az elmaradhatatlan blues sikereket sem hagyhatta otthon, így a műsor közepét főleg ezek a számok uralták. A meglepetés a végére maradt, ugyanis 1989 óta először, újra elővett néhány rock dalt is! A "Wild Frontier", "Out In The Fields" vagy az "Over The Hills And Far Away" c. dalok Európa-szerte lázba hozták a rajongókat, és többen úgy vélték, talán mégis előfordulhat, hogy Gary visszatér az oly sokáig mívelt műfajhoz.

Amíg néhányan reménykedtek, Gary újabb sebességi fokozatba kapcsolt, és néhány jótékonysági koncert után - melyeket Gary Husband és Jack Bruce társaságába adott, többnyire Cream dalok felelevenítésével - nekikezdett újabb dalainak. Időközben szakított kiadójával a Virgin Records-szal, mely 15 éven keresztül jelentette meg a Gary Moore kiadványokat, és egy kisebb "istállóhoz" igazolt, ahol kevesebb ellenállás mutatkozott, és lényegesen kevesebben próbáltak beleszólni, hogy mit és hogyan tegyen. Azok, akik fanyalogtak a "Dark Days In Paradise" hallatán, valószínűleg sokkhatásként élték meg a 99-es "A Different Beat" c. lemezt, melyen a modern hangzás, már annyira modernre sikerült, hogy egyenesen drum ’n’ bass és dance elemek is felbukkantak rajta. Gary mindenáron ki akarta próbálni gitárjátékát egy ismeretlenebb kontextusban is, mely így utólag hallgatva tényleg remekül sikerült, több kiváló dal és nagyszerű gitárjáték jellemzi, és a hangzás is dögösre sikerült, de tény hogy akkoriban kevesen tudták befogadni.

Ma már Gary is tréfálkozva eleveníti fel, hogy is gondolhatta komolyan, hogy ez működőképes lesz. Néhány dalt azért átemeltek a koncertprogramba is, de többségében újra a blues szerzemények kerültek terítékre. Egyből visszazökkent minden a normális kerékvágásba, rögtön jobb lett a sajtója, és a közönség kevésbé nyitottabb része is lelkesebben csápolt a koncerteken. Egy váratlan kézsérülés miatt viszont törölni kellett a ’99-es német turné nagy részét, melyek után már csak két titkos bulin lépett fel Gary decemberben. Ezek után már senki nem mert a "hogyan továbbról" határozottan nyilatkozni, mint mindig, maradt a várakozás a rajongók és Gary közönsége számára, vajon mit talál ki legközelebb a zseniális öntörvényű gitáros.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3250 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x