Az elpusztíthatatlan "öregek" - Paul Jones blues életműdíjas...
Címlap / Sztárock / Az elpusztíthatatlan "öregek" - Paul Jones blues életműdíjas

Az elpusztíthatatlan "öregek" - Paul Jones blues életműdíjas

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

A kétségtelenül izmosodó fiatal rock és blues generáció sem feledtetheti, hogy a huszadik század bizony bővelkedett óriási formátumú muzsikusokban, énekesekben. Itt van például az a Paul Jones, aki a napokban háromszorosan kiérdemelte a Brit Blues Awardst, köztük az életműdíjat.  

Emberünk fél év múlva betölti a hetvenet, de éveket letagadhat a korából. A nagyszerű énekes és herflis igen aktív ma is, három bandában érdekelt: tagja a Budapesten is járt The Blues Bandnek, duóban játszik Dave Kelly gitáros-énekessel, aki a Blues Banddel és szólóban is fellépett fővárosunkban. S ne feledjük a The Manfredst sem, amelyben az egykori legenda, a Manfred  Mann együttes több tagja is bedobja magát (az alapító atya és névadó, Mike Lubowitz sajnos nem). Paul Jones emellett rádiózik is, „elég” magas színvonalon.

 
A hatvanas évek elejétől Paul Jones (születési nevén Pond) hamar bevetette magát a zene sűrűjébe. Tagja volt Alexis Korner bandájának, a brit bluescsászár keze alól kitűnő zenészek sokasága rajzott ki, és „fertőzte” tovább a brit zenei közéletet (a névsor hosszú, de Jack Bruce, a szinte teljes Rolling Stones, Graham Bond, Dick Heckstall-Smith megérdemli a kiemelést.)


Paul a hatvanas évek első felében a jazzes-bluesos Mann-Hugg Blues Brothers nevű formációban folytatta. Manfred Mannt, a banda billentyűsét izgatta a lazább muzsika is, ezért megalakította a Manfred Mann együttesét, amelyben a Watermelon Man, a Hoochie Coochie Groovin’ az I Put a Spell On You, a Stormy Monday című klasszikusok jól mentek Jones levegős és erőteljes hangjához, akárcsak korai popsikerük, mint a Do Wah Diddy. A Manfred Mann lassan elpoposodott, a Pretty Flamingo még óriási siker volt, de Paul Jones 1967-től már szólóban folytatta.

Szólólemezei nem hagytak túl mély nyomot a zene világában, ha csurrantak-csöppentek is olyan gyöngyszemek, mint a listák élvonalába kerülő High Time vagy az I’ve Been a Bad, Bad (Jack Bruce az egyik szerzője).

 
Szólókorszakához kötődött a Privilege (Kiváltság) című kultuszfilm főszerepe. Nem lett filmsztár, de a film része a kultúrtörténetnek, itthon is vetítették. Legutóbbi szólólemeze a 2009-ben megjelent Starting All Over Again. A felemás szólóévekben kereste a közös muzsikálás lehetőségét a legjobbakkal, így összekerült Eric Claptonnal, Dave Edmundsszal és másokkal. Nem sokan emlékeznek rá, de musicalben is szerepelt: Perónt alakította Andrew Lloyd Webber Evitájában.


A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Tom McGuinness-szel, a Manfred Mann egykori gitárosával, és Dave Kellyvel megalakította a The Blues Bandet. Színvonalas zenét "nyomtak", ha nem is fedezték fel a puskaport. Klasszikus bluesokat és rock and rollokat játszottak. Koncertjeik és lemezeik tetszést arattak, de nem törtek a listák élvonalába.

                     
És ahogy szó volt róla a kitűnő muzsikus immár negyed százada vezeti Hour of The Rhythm and Blues című műsorát a BBC 2- n. Idén nyáron készült interjújában pályatársai közül szeretettel és elismeréssel beszélt Eric Claptonról, Jeff Beckről és Steve Winwoodról, s tisztelettel szólt a fekete blues óriásai közül például Abert Kingről, Buddy Guyról és Junior Wellsről, de a soul-nagypapáról, James Brownról is.


A nyár fontos eseménye volt a londoni BluesFest, amelyre Paul Jones a The Blues Band és a The Manfreds zenészeiből verbuvált csapatot, a Paul & Friends formációt nevezte be.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 2957 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x