A Szeretetnyár 4 zsoltára
Címlap / Sztárock / A Szeretetnyár 4 zsoltára

A Szeretetnyár 4 zsoltára

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-07

A május mindig a szerelem hónapja, és e mostani májusi nyár régmúlt szeretetnyarakat idéz. Abból a korból, amikor a Zene, a Szeretet, a Béke elválaszthatatlan szentháromságot alkottak. Abból a korból, amikor ráébredtek, hogy az egyetlen igazi hatalom a virágoké.  

E szentháromság igéit az 1967-es év hirdette meg, nagy ünnepi miséjét júniusban celebrálva Monterey-ben. A „Summer of Love” 4 „zsoltárát” idézzük most fel.




Bár a California Dreamin’ című dal már 1965-ben megszületett, sőt, 4. helyezett lett a toplistákon, sőt, John Phillips már 1963-ban megírta, amikor a New York-i télből elvágyódott a napfényes nyugati partra, a Mamas and Papas gyönyörű kánonja ekkor nyerte el igazi értelmét. A nyurga, színpadon gyakran a legnagyobb hőségben is kucsmában megjelenő Phillips, felesége, Michelle, a kanadai Denny Doherty és a Baltimore-ból származó Ellen Cohen, akit Mama Cass Elliottként ismert meg a világ és előnytelen külsejét nagyszerű hanggal kompenzálta, a keleti metropoliszból vándoroltak át Kaliforniába, és szép folk-rock dallamaival nagyszerűen beleillettek  a Flower Power és a széles kertekben virágzó pszichedelia világába. Érthető tehát, hogy gyakran felhasználták e dalt később, amikor korfestésre kellett: megszólalt például a Forrest Gump-ban, de a California Dreamin’-nel kezdődött Sam Shepard Valódi Vadnyugat (True West) nevű darabja is, amely a 80-as évek elején meghozta a hírnevet két fiatal színésznek: Gary Sinisének és John Malkovich-nak. (E sorok írója 1990-ben Londonban látta a darabot, ugyancsak Malkovich-csal a főszerepben). És ha már a Mamas and Papas áttelepült Kaliforniába, akkor a főnök mindjárt szervezkedni kezdett, és Bill Grahammel közösen létrehozták a pop-rock műfaj addigi legnagyobb seregszemléjét, Monterey-t…

Sajnos ma már a Mamas and Papasból, amelynek olyan remek dalokat is köszönhetünk, mint a Monday Monday, vagy az I Saw Her Again,  csak Michelle él: a kövér Mama Cass a 40-et sem érte meg, 1974-ben halt meg, Phillips 2001-ben, Doherty 2007-ben távozott az élők sorából.




Phillips elválaszthatatlan a második daltól, mint szerző, hangszerelő és gitáros. Az énekeshez, Scott McKenzie-hez, eredeti nevén Philip Blondheimhez, családi kapcsolat fűzte: a két édesanya voltak jó barátnők, Amúgy Scott sem volt kaliforniai, ő Észak-Karolinából került a hippik földjére, és egyetlen igazi sikere a San Franciscóba invitáló dal, amely a hajba tűzött virágok mellett egy új nemzedék által kibocsátott rezgéseket énekelte meg szép akusztikus gitárhangok mellett. Talán a San Francisco a legpontosabb „programzenéje” a korszaknak a Hair nyitódala, az Aquarius mellett, és hatására valóban ezrek keresték fel a szabadság városát 1967 nyarán. Ezért is választotta főcímdalnak David A. Pennebaker Monterey-filmjéhez is. Egy évvel később a prágai fiatalok kedvence lett, amikor megpróbálták csatlakoztatni a csehszlovák „emberarcú szocializmust” a nyugati diákforradalmakhoz. Felcsendült a Diploma előtt című filmben, 20 évvel később Roman Polanski Frantic-jében. Ismert Petula Clark változatában, és a Led Zeppelin is szívesen idézte a Dazed and Confused hosszú változataiban. 

A göndör fürtű Scottnak nem volt sok szerencséje a rock-iparban. Mindössze két albuma jelent meg a 60-as évek nélkül, különösebb siker nélkül. Aztán a 80-as években a Mamas and Papas új, turnézó formációjában kapott helyett, 1988-ban pedig társszerzője volt Mike Love-val a Kokomo című Beach Boys-slágernek. Ezután végleg visszavonult, néha fellép egy-egy nosztalgia-bulin.




A Flower Pot Men eredetileg egy gyermekműsor volt, amelyet a BBC 1952-től sugárzott.  A Tony Burrows vezette énekegyüttes innen vette a nevét, de korukban e névnek más jelentése lett, nemcsak a Flower, hanem a „pot” (cserép) szó miatt, amely hippi-szlengben a marihuánát jelentette. Ezen a néven jelent meg egy, barokkos ihletésű, többszólamú vokálokra épülő kéttételes dal, a Let’s Go To San Francisco, amely azzal is történelmet írt, hogy egy kislemez két oldalán, kettévágva jelent meg. Egy „szakértő” on-line kritikus szerint a dalt akár a Beach Boys-felvételnek is gondolhatná a hallgató. Ha borfülű, minden bizonnyal – Wilsonéknak ugyanis soha nem jutott volna eszébe ilyen himnikus, Hammond-orgonás kompozíció…

A szerzők, John Carter és Ken Lewis nem voltak nyeretlen kétévesek, mert tagjai voltak az Ivy League angol együttesnek, és több nagy slágert írtak Brenda Lee-nek, a Peter and Gordon duónak és a Herman’s Hermits-nek is. Ugyancsak az Ivy League-ből jött Tony Burrows és Neil Landon, akikhez két session-énekes, Robin Shaw és Peter Nelson csatlakozott. A kísérő zenészek között érdemes megemlíteni Jon Lordot és Nick Simpert (ez utóbbi a Deep Purple első formációjának volt a basszusgitárosa), később Simper helyét Gordon Haskell vette át, aki a King Crimson Lizard című lemezén tette le névjegyét. A Flower Pot Men 1969-ig működött, aktív éveik alatt csak kislemezeik jelentek meg, de egyik sem okozott akkora szenzációt, mint a Let’s Go To San Francisco. Pedig néhány daluk, mint a Journey’s End vagy főleg a pszichedelikus Mythological Sunday mai füllel is izgalmas. (Ellenben ma is felcsendül néha tőlük a bohókás Piccolo Man). Tony Burrows-nak később is specialitása maradt a stúdióban összehozott bandák szólóénekesi státusa: ő volt a fő hang az Edison Lighthouse-ban, a Pipkinsben, sőt, a Brotherhood of Manben, Neil Landon pedig a Noel Redding vezette folk-rock csapat, a Fat Matress frontembere lett.



 
A negyedik dal előadója sem „bennszülött”: Eric Burdon új formációjával, a The New Animals-szel kezdte meg második karrierjét, amelynek zenéje kissé eltért az első Állatok nyers Rhythm & Blues-hangzásától. A reklámszöveg-paródia után egy érdekesen szállongó dallamra mormog a rock Kisnagyembere, nemcsak a drogokra, a Harley Davidsonokra és az indiánokra utalva, hanem a békemozgalmakra is, a gyűlölet-arcú rendőrökre, akik a Szeretet-utcán grasszálnak, pedig szintén nem akarnak mást szerinte, mint „jól érezni magukat”. Burdon évtizedekkel később azt mesélte, hogy a San Franciscan Nights egy Janis Joplinnal elköltött este után született. Mindenesetre e csapatnak ez lett a legnagyobb slágere. Eric is ott volt Monterey-ben (külön meg is énekelte), majd – miután kijelentette, hogy „bár nem ott születtem, ott szeretnék meghalni” – valóban letelepedett Friscóban, ahol 1969-ben végrehajtotta élete egyik legjobb kísérletét, a War nevű együttest, amelyben ő volt az egyetlen fehér ember. De ez már egy másik történet, amelyre érdemes lesz visszatérni…
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 1940 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x