Döbbenetes erejű album Bonamassától
Címlap / Sztárock / Döbbenetes erejű album Bonamassától

Döbbenetes erejű album Bonamassától

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-07

Áprilisban megjósoltam (nem volt nehéz), hogy a munkamániás gitáros zseni 13. albuma, a Driving Towards The Daylight szerencsét hoz majd neki, meg persze nekünk is - nos, szólópályafutása eddigi legjobb lemezével ajándékozta meg a rajongóit. 

Elöljáróban annyit, hiányérzetünk mindössze tán az lehet, hogy Joe Bonamassa csak három saját dalt tett rá a korongra, - elhallgattunk volna még néhányat belőlük – mert nyolc feldolgozást kapunk tőle. Igaz, ezek olyan szenzációsak, mintha a sajátjai lennének!


Mindenesetre a Dislocated Boy című szerzeményével rögtön megadja az alaphangot, csodás a lebegő orgonahanggal beúszó kezdés, majd jön Joe jól ismert gitárja és az ezúttal is kitűnő ének. Itt jegyezném meg mindjárt, hogy Bonamassa minden lemezén egyre jobban énekel, a végén még a legkiválóbb bluesénekesek közé is felküzdi magát, mert a gitárjával már vagy 10 éve a legszűkebb elit tagja!

A feldolgozásuk közül elsőként Robert Johnson több mint 75 éves opusát a Stones In My Passwayt nyújtja át nekünk, majd jön az album címadó dala. Lehet, hogy hihetetlen, de slágert írt Bonamaci! Még azokra is gondolt, akik nem szeretik a gitárszólókat (képzeljék, vannak ilyenek!) és nagyon visszafogta magát, mindössze néhány hangot játszik. A dal egyszerűen gyönyörű!


Mielőtt teljesen elandalodnánk, kapunk egy „gyomrost” Howlin’ Wolf: Who’s Been Talkin’? című számának adaptációjától. Nagyon hatásos, ahogy az elején az öreg ad egy kis instrukciót a dalhoz!

Jó pörgős lett, - mozog az ember lába, ha hallgatja - az I Got All You Need című Koko Taylor dal. Az A Place In My Heart-ban (Bernie Marsden szerzeménye) pedig szinte sír Joe gitárja és káprázatos gitárszólót hallunk tőle, de fenséges az orgona végig a dal alatt sőt, még fúvósok is díszítik ezt a nem mindennapi felvételt.


Minden dalon nem mennék végig, de itt jegyezném meg, hogy a meghívott vendég muzsikusok hihetetlen alázattal és odaadó lelkesedéssel játszottak a lemezen. Remekelt a dobos Anton Fig, a gitáros Brad Whitford (Aerosmith) és a fia, Harrison is, de a többiekre sem lehet panasz. Carmine Rojas basszeros pedig már vagy hét éve társa Joe-nak, így az ő képességeit mi is megcsodálhattuk Bonamassa budapesti koncertjein.

A lemez harmadik saját szerzeménye a Heavenly Soul szintén jó kis dinamikus, hatásosan felépített kompozíció, valószínűleg ez is közönség-kedvenc lesz a turnéján. Tom Waits: New Coat Of Paint című adaptációját egy Joe-ra oly jellemző gitárszólóval indítja, hogy ezúttal is kellemes, jóleső borzongás járja át az embert.


Zárásként egy olyan vendégénekest kapunk Jimmy Barnes személyében, hogy leesik az állunk. A Too Much Ain’t Enough Love méltó befejezése az albumnak, hihetetlen milyen átütő erő van ennek a fickónak a hangjában, Joe pedig a gitárjával nagyon ott van! Azt hiszem Grammy-díjra is esélyes ez az album, bár az Akadémia urainak ízlését a jelöléseknél sem a zenész szakma sem a közönség nem érti „időnként”.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 1905 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x