HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-10-24
Címlap / Ezotéria / A judaizmus jellegzetességei és ünnepei

A judaizmus jellegzetességei és ünnepei

Forrás: Gondolkodom
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-10-24

Erkölcstana szerint kötelesség az igazságosság gyakorlása és a szeretet az elnyomottak, szegények, árvák, hajléktalanok, üldözöttek, idegenek és bűntettesek iránt. A Tóra óv a paráznaságtól, kötelezővé teszi a szív és a test tisztaságát. A kicsapongás minden fajtáját  

 

A judaizmus jellegzetességei
A judaizmus megnyilvánulásai egyetemesek és nemzetiek; az előbbiek missziójára vonatkoznak, az utóbbiak pedig nemzeti kötelezettségeire.
Mint egyetemes vallás, különbözik minden más vallástól, amennyiben nem hit vagy dogmarendszer, amelynek elfogadásától az üdvözülés vagy megváltás függ. A judaizmus a helyes és igazságos élet rendszere: megmutatja a törvényeket, amelyek szerint az ilyen élet megvalósítható. A judaizmus mindenekelőtt az igazságosság kodifikálása.

Erkölcstana szerint kötelesség az igazságosság gyakorlása és a szeretet az elnyomottak, szegények, árvák, hajléktalanok, üldözöttek, idegenek és bűntettesek iránt.

A Tóra óv a paráznaságtól, kötelezővé teszi a szív és a test tisztaságát. A kicsapongás minden fajtáját gazságnak nevezi. A gyalázatos beszédet is szigorúan elítéli.


A judaizmus az igazságba vetett hitet is jelenti. Az igazság és igazságosság keresése tette a judaizmust hatalommá. Ugyanez áll a kultúra és nevelés előmozdításában való részességéről. A szülőknek és a hitközösségeknek feltétlen kötelességévé teszi a tanítást és tanintézetek létesítését. A judaizmusnak köszönheti a világ a jótékonyság első szervezett formáit is, az erkölcsi alapon álló adakozás kötelezettségét.

A judaizmus mindenkor ellenezte az élet céljával ellenkező önsanyargatást és cölibátust. A judaizmus lojalitást ír elő az országhoz, amelyben a zsidók élnek, még abban az esetben is, ha az illető állam ellenséges indulatú velük szemben.

A judaizmus a szelíd öröm vallása, ünnepei a hálaadás, a természetben és családi életben való gyönyörködés jegyében folynak le. De a remény vallása is, csak nem a túlvilági boldogság elvárásában, hanem abban, hogy hisz a földi élet és az emberek megváltozásában, erkölcsi tökéletesülésében, haladásában.

Az emberszeretet mellett Isten szeretete a judaizmus egy alapja. A liturgia naponként kétszer, ünnepeken többször is tartalmazza a "Semá"-t, lzrael hitvallását. Ez a hit az, amely a judaizmus próbaköve, amelynek vallása miatt ezrek mentek máglyára. Isten szeretetének alapja Isten teremtményeinek, felebarátainknak szeretete. Ez csakis tiszta indító okokkal és teljesen önzetlenül történhet, éppen úgy, mint Isten szeretete, melynek alapja az önzetlen lemondás, nem pedig a félelem. A judaizmus egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy míg Istent az egész emberiség atyjának tekintette, addig saját magát elkülönítette, mint "Isten népét". Az ebből az elkülönülésből származó nemzeti öntudat később az egész világ ellenségeskedését, támadását, az üldözések láncolatát vonta maga után (antiszemitizmus). A zsidóságban kezdettől fogva élt az elhivatottság tudata, a "tízparancsolat népe " magát "papi népnek" tekintette a többi nép között. Az elkülönítő törvények lettek az antiszemitizmus kiinduló pontjai. Mégis csak a törvények voltak azok, amelyek a zsidóságot megedzették a durva gonoszságok, hamisítások és igazságtalanságok elleni küzdelemre, és a legbarbárabb üldözések közben ez tette lehetővé számára a jogfosztottság, tortúrák elviselését. A judaizmus viszonya más világnézetekhez - annak ellenére, hogy megvetette a pogányságot és bálványimádást - mégis toleráns volt mindenkor. A zsidó vallás sohasem ítélt örök kárhozatra más hitűeket, mert az embereket értékük és cselekedeteik, nem pedig hitük szerint becsülte; igazságos cselekedeteket, tiszta szándékot és istenfélelmet kívánt csupán. A kényszertérítés mindenkor távol állott a judaizmus felfogásától.

b. A judaizmus mint törvény.
A judaizmus középpontja a Tóra, eleven valóság, nem pedig dogma, mely megköti hittételekkel a lelket. A Tóra "terheit" a judaizmus erkölcsi szükségességnek fogta fel mindig. Isten különös kegyét látta a számos parancsban, mely erkölcsösebbé, tisztábbá, emelkedettebbé tette; amely spiritualizálta az egész életet, a kötelezettség szentségét rányomta minden cselekedetre; mérsékletre, önuralomra, lemondásra késztette, és a zsidó otthont szentéllyé avatta. Ez a judaizmus 613 parancsának értelme.

A judaizmus alapeszméje egyrészt monoteizmus, másrészt az erkölcsi tökéletesülés. Az áldozást és rítust soha nem tartották a judaizmus feltételének. A zsidó vallás alapeszménye kezdettől fogva a " Semá ", a judaizmus hitvallása, mely Isten egységét, oszthatatlanságát és szellemiségét proklamálja. Ebből vezették le Izrael oszthatatlanságát is. "Egy Isten, egy Izrael, egy Tóra" az az alapeszme, amely a hagyományhű zsidóság épít máig is. A Tóra isteni eredetét és szövegének változatlanságát és megváltoztathatatlanságát a talmudi kor rabbija és később az ortodox judaizmus hívei is vallották. Az ebbeli hit az ortodox judaizmus egyik lényeges sarkpontja. Más volt és ma is más a liberális judaizmus állásfoglalása, amely az észre alapozza az egész vallást, előírásaival és erkölcsi tartalmával együtt. Már Maimonides erőteljesen hangsúlyozta az ész fontosságát a zsidó teológiában és a Tóra megértésében. Spinoza és Mendelssohn közvetlen ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódott. Ez az értelmezés ellentmond a hagyományos judaizmus alapvető szellemének, amely a vallást nem egy érvelés lezárásaként, nem végkövetkeztetésként értelmezi, hanem Istentől kinyilatkoztatott végső igazságként fogadja a Tórát.

Mivel a zsidó vallás főként a cselekedetekben valósítja meg hitelveit, a judaizmus tiltakozik egy rendezett, "dogmatikus" teológiai rendszer, még egy egyszerű hivatalos hitvallás ellen is. Ebben minden judaista irányzat megegyezik. A judaizmus alapját és tartalmát, a zsidó hit ”tizenhárom elvét" a középkor legnagyobb zsidó gondolkodója, Maimonides fogalmazta meg. A tizenhárom elv hasonlít leginkább a zsidó vallásban egyfajta katekizmushoz. Sok mai zsidó csak fenntartásokkal fogadja el, mégis úgy kezelik, mint a zsidó hit alapvető „téziseit°` A tizenhárom elv a következő:

I. Hit Istennek, minden dolognak teremtőjében.
2. Hit Isten abszolút egyetlenségében.
3. Hit Isten testetlenségében.
4. Hit Isten örökkévalóságában.
5. Hit abban, hogy az egyetlen Istent kell imádni és szolgálni, és senki mást rajta kívül.
6. Hit a prófétákban és a prófétai kinyilatkoztatásban.
7. Hit Mózesban, a legnagyobb prófétában, és abban, hogy a mózesi prófécia az összes többi fölött áll.
8. Hit abban, hogy a Tóra égi eredetű, és ez az egyetlen isteni kinyilatkoztatás.
9. Hit abban, hogy a Tóra megváltoztathatatlan.
10. Hit Isten mindentudásában és az isteni gondviselésében.
11. Hit Istenben, aki megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, mindenkivel cselekedetei szerint bánik.
12. Hit a Messiás eljövetelében.
13. Hit a holtak feltámadásában.

A tizenhárom elv a kinyilatkoztatás értelmezésének az összegzése, egyúttal ösztönöz is a Tórában való elmélyülésre. A judaizmus minden zsidó kötelességévé teszi a tanulást. A Tóra tanulmányozása nem csak a hithez vezető út, nem csak vallási gyakorlat kérdése, hanem már a puszta cselekmény is elsőrendűen vallásos jellegű. Egyetlen más népnél sem találkozunk a tanítás és a tanulás ilyen folyamatos és igényes hagyományával: A Talmud ennek a hatalmas fáradozásnak a gyümölcse.

Jellemző, hogy a diaszpóra legeldugottabb közösségeiben is az első teendő mindig a jesiva (Talmud-iskola) megalapítása volt. Az alija, az Izrael földjére való visszatérés után is az első feladatuk volt, hogy megsokszorozzák a jesivákat, és egymás után létesítettek Izraelben és szerte a világon zsidó teológiai szemináriumokat, főiskolákat. A tanulás elsősorban a Törvény feletti meditáció, amelyre úgy tekintenek, mint életszabályra: a Törvényt ismerni és alkalmazni kell. Olyan tanulásról van szó, amely a cselekvéshez vezet. A zsidó hit csak akkor létezik, ha tökéletesen megtestesül a Törvény által megszentelt és szabályozott életben. A zsidó vallás nem "megváltó" vallás abban az értelemben, hogy a földi életet önmagában is jónak ítéli, és nem pusztán eszköznek az örök élet eléréséhez. Az életet akkor is érdemes élni, ha az ember csak abban reménykedhet, amit itt a Földön kap.

Az ortodox zsidó hisz a Messiás személyében, aki megvalósítja majd Isten országát itt a Földön. A Messiás Isten által felszentelt, nagy hatalmú ember (nem isteni) lény, aki Dávid király leszármazottja. A nem ortodox vélemény szerint az egyszemélyű Messiás gondolata közelít a mágiához; ezért nem egy személy, hanem a "messiás kor" eljövetelére helyezték a hangsúlyt. Az általános vélekedés szerint nagy szüksége van a világnak a megváltásra, amely nem zárja ki, hogy egy személy Messiásként lépjen fel. A zsidóság úgy véli, hogy Isten nem kárhoztatja örök zűrzavarra a világot, és hogy egy napon az emberiség itt a Földön megtalálja a megváltást.






Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[7448]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x