Ne szeress, félj, mert különben a folyóban kötsz ki!
hirdetés
Címlap / Kultúra / Ne szeress, félj, mert különben a folyóban kötsz ki!

>

Ne szeress, félj, mert különben a folyóban kötsz ki!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-01-22

Legyen hátul is szemed, üss, mielőtt még téged ütnek - akkor tovább élhetsz. Cabíria két óra alatt kétszer élte meg, hogy pénzéért a folyóba akarták fojtani. Ezt a mély, bölcs tapasztalatot adta tovább egykor Fellini, most pedig Mészáros Márta a Cabíria éjszakái színpadi változatában a Karinthy Színpadon. 

Mitől félünk? Magunktól. Az egyedülléttől, a szeretetlenségtől, attól, hogy embertársaink nélkül nem tudunk élni. Inkább vállaljuk a szörnyű megaláztatásokat naponta, de nem merünk kilépni félelmünk börtönéből, mert féltjük reményeinket, azt, hogy valamit elkezdtünk felépíteni, és most romhalmazzá válik. Senkinek se ajánlanám, hogy dobja fel a múltját, kezdjen új életet a semmiből. Engem egy féllábú, 18 éves barátom próbált tanítgatni erre a bölcsességre. Neki ’56-ban szétlőtték az egyik lábát, s két év kellett hozzá, hogy merjen újra járni tanulni. Mankóval, majd műlábbal.

Aki látta a Fellini-filmet annak idején, nem gondolná, hogy ilyen jó színdarabot lehet rendezni belőle ennyire kevés eszközzel. A Karinthy Színház színpada szinte annyi eszközt használ, mint a londoni Shakespeare Színház. De a színészek is olyan elragadóan játszanak, mint a londoniak, akiknek meg kellett birkózni a közönség hangoskodásaival, az időjárás viszontagságaival, hiszen a közönség színpadhoz legközelebb álló része szabad ég alatt állva, vagy a földön ülve élvezte a játékot. Itt a közönség meleg, zárt teremben szórakozhat, és valóban élvezheti a játékot, mert az ősi szabályok szerint is kitűnő a rendezés, gyönyörűen beszélnek a színészek, minden érthető, világos, a szimbólumok is mind helyükre kerülnek a fejünkben.



Cabíria

Cabíria szebb, szeretnivalóbb, ártatlanabb, mint a Fellini-filmben. Az utolsó pillanatig mi is elhisszük, amit ő szeretne hinni, hogy megváltozhat még az élete. Olyan jó, kedves, hogy azt hihetnénk, van számára megváltás, holott az eszünkkel tudjuk, hogy mivel ő maga nem változott meg, a sorsa se változhat meg. Soha nem tud önálló lenni. Nem az a probléma, hogy prosti, az a probléma, hogy azt hiszi, lehet szeretni egy olyan világban, ahol minden a pénzről beszél.  Olyan világban, ahol a nő sorsa a férfiaktól függ, ahol ravaszsággal mindent elérhetne, mint a Csárdáskirálynő anya-hercegnője, ha képes lenne áttaposni a férfiak feje fölött, s nem a mágikus mesevilágba képzelné magát. Aki nem tud harcolni, annak a sorsa por és halál.

Férfiak, mágusok
Cabíria városszéli prostituált – a darab szerint „kurva”. Anyja is az volt. Néhány férfi még emlékszik rá, milyen szép kurva volt. Cabíria mindössze annyiban különbözik a többiektől, hogy dédelget egy mesebeli álmot: eljön egyszer egy álruhás királyfi, aki őt szeretni fogja. Bizonyára minden kurva dédelget valami álmot, ugyanúgy, mint bármelyik lány, aki a férjhezmenetelben képzeli jövőjét megvalósulni. Csipkerózsikák, Hamupipőkék, Hófehérkék. Cabíriának nem stricije van, hanem „vőlegénye”. S bár az első vőlegény, Oscar, elvette a táskáját és megpróbálta vízbefojtani, ő továbbra is hisz az álruhás királyfiban, akit a Mágus, - a máig is igencsak jóképű Kovács István alakítja a színpadon – varázsol számára. Elég gazdag legyen ahhoz, hogy ne kelljen neki Cabíria pénze, nem törődik Cabíria múltjával, hiszen majd úgyis elviszi valahová, ahol nem fogja utolérni a múltja. Minden lány erről ábrándozik, amíg utol nem éri az öregség, és világossá nem válik, hogy nincs visszaút.


A másik ábrándkép a moziszínész. Ugyanolyan képzeletbeli ábránd, mint dédnagyanyáink számára a grófok, bárók. „Egyszer befeküdni a gróf úr ágyába!” Ilyés Gyula szerint a gróf úr arról panaszkodott neki,a már híres írónak, hogy nincs annyi energiája, amennyit az első éjszakás parasztasszonyok szeretnének. Bizony, kicsit más szempont ez, mint az osztályharcos parasztlányok képzete. Persze, vagy igaz, vagy sem. De egy moziszínésszel kapcsolatot teremteni sok-sok úrilánynak ma is a legnagyobb vágya. Cabíriát meghívja „a moziszínész”. Aztán amikor megérkezik a színész barátnője, a kis kurvának az a kötelessége, hogy tűnjön el láthatatlanul.

S újra elérkezünk a folyópartra. Ez a folyópart mindnyájunk végzete. Tudjuk, hogy halálunkig nem volna szabad lemondani a lakásunkról a hozzátartozóink kedvéért, tudjuk, hogy nem szabadna odaadni az utolsó fillérünket, mégis jónak szeretnénk látszani „valakinek” a szemében. Önzetlennek, reménytelinek (bár a gyermekünk csak háromhavonkint látogat meg, őrizzük a fillérkéinkből vásárolt becsomagolt ajándékot), hogy „valakinek” adhassunk még valamit, és odaadjuk mindenünket. Anyánk is ezt tette. Persze, mindez nem baj, főleg, ha felismerjük látszólagos önzetlenségünk mögött a határtalan birtoklásvágyat.



Már várjuk Cabíria megváltó halálát
, azt, hogy Giorgio – Oscar újabb változata – belökje Cabíriát a folyóba, s ezzel megszűnjék az örök visszatérés, de Cabíriák, Giorgiók, Oscarok, mindig lesznek, elpusztíthatatlanok. Valaki majd kimenti Cabíriát, mert az ő ábrándjaikban segíteniük kell másokon. Életre és szenvedésre segítik.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

 (József Attila: Kései sirató)

Dobosy Ildikó
 




 
 
[ 3995 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x