HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-10-23
Címlap / Otthon / 10 tipp a testvérféltékenység kezeléséhez

Fehér - Pál Rita

10 tipp a testvérféltékenység kezeléséhez

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-10-23

A testvérféltékenységről szóló cikksorozatom utolsó részéhez érkeztünk. A kistestvér születésének, illetve a testvérsorrend hatásainak gyermeklélektani megnyilvánulásainak elemzése után áthelyezzük a fókuszt a szülőre, aki aktív résztvevője, irányítója és harmonizálója tud lenni a testvérféltékenység okozta családi konfliktusnak.  

 

Amikor a testvérek civakodását kívülállóként, az eseményt külső szemlélőként figyeljük meg, azt láthatjuk, hogy a konfliktus leginkább egy tűzijátékhoz hasonlítható, a jelenséget szimbólumként használva megérthetjük, mi történik ilyenkor. A tűzijáték egyszerre lenyűgöző és káprázatos. Színek és fények együttes varázsa, ezernyi hangulat és érzelem rejtőzik minden apró részecskéjében. Együttesen alkotnak csodát, egymás nélkül nem tudnánk mihez viszonyítani az élményt. Mindemellett a látvány és a hatás velejárója a hatalmas robbanás is. A robbanás, mely energiaként szolgál ahhoz, hogy a tapasztalat megszülethessen.

Előző cikkünk ITT és ITT olvashatod el.

A féltékenységi jelenetek, összecsapások, valójában olyanok, mint TŰZ, mivel önérvényesítő, lehengerlő kommunikáció történik, ugyanakkor JÁTÉK, mert az életet, mint játékot képezi le kicsiben. A testvérek ilyenkor felveszik azokat a szerepeket, és mintákat, amik később, felnőttként lesznek rájuk jellemzőek egy – egy életfeladat megoldásakor.
A szülő szerepe ilyenkor a mértékletesség és a kiegyenlítettség megtalálása, mind saját hozzáállásában, mind gyermekei viselkedésmintáinak kialakításában.

Milyen megoldások vannak, hogy a testvérféltékenység - jelenség ne harc, hanem gyermekünk személyiségét, és szociális érettségét, érzékenységét fejlesztő eszköz legyen?

  • Alakítsunk ki közösen rugalmas, ám mindenkire vonatkozó szabályokat! Minden gyerekre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak – „Senkinek nem szabad ütni, törni, - zúzni, csúfolódni…!”
  • A szabályokat a gyerekekkel közösen hozzuk, vonjuk be a legkisebbet is! Ha érzik, hogy számít a véleményük, és a döntésbe beleszólásuk van, akkor szívesebben tartják be az együttesen megbeszélt irányokat.
  • Mindig igyekezzünk kompromisszumkötésre nevelni a gyerekeket! Ehhez nem elég nekik azt mondani, hogy egyezzetek meg, és tudjon mindenki valamiből engedni, valamiről lemondani, hanem nekünk, felnőtteknek is ilyen példát kell mutatnunk olyan helyzetekben, amikor saját életünkben akadnak nehézségek. A gyermek akkor is lát, és hall minket, ha azt gondoljuk, épp nem ránk figyel, és folyamatosan mintákat tanul tőlünk.
  • Fontos, hogy legyen a saját tulajdonnak védelme! Akárhány testvér van, mindenkinek joga van a saját tulajdonhoz! Mindenki kiválaszthat olyan tárgyat, vagy számára fontos dolgot, amin nem szeretne osztozni. Ezt közösen beszéljük meg, és annak a kiválasztott kedvencnek legyen külön helye, a többieket pedig tanítsuk meg, hogy tiszteljék egymás dolgait.
  • A saját időről sem feledkezzünk meg! Kell a gyerekeknek a minőségi, csak a szülővel kettesben töltött idő. Jelöljünk olyan napot, akár kéthetente, vagy havonta egyszer, amikor kettesben csinálunk programot. Ez feltölti a gyermeket, és kiegyensúlyozott marad.

Mit ne tegyünk?
  • Ne avatkozzunk rögtön közbe! Várjunk! Nem feltétlenül kell mindig döntőbíróként beavatkozni a gyerekek civakodásába! Ha nincs komoly, veszélyes szituáció, akkor maradjunk türelmesek, és mikor már éppen indulnánk közbelépni, akkor álljunk meg, és figyeljük meg a történéseket! Saját példámon keresztül tudom, hogy akad olyan helyzet, amikor a beavatkozással csak elvesszük a lehetőséget, hogy a gyerekek kompromisszumot kössenek. Egyik nap, mikor a konyhában tevékenykedtem, a gyerekek pedig a szobájukban játszottak együtt, egyszercsak hatalmas sírás szakította meg a csendet. Már épp indultam volna a szobába, hogy megnézzem, mi történik, amikor valamilyen belső sugallatra megálltam. Vártam. Nem volt könnyű. Aztán hirtelen újra csend lett. A lányom, aki a nagyobb, megszólalt: „Jó, várj! Akkor szedjük szét a bunkert, és építsünk együtt akkorát, amibe ketten is beleférünk!” Mire a fiam: „Köszi Eszti, szeretlek!” Elmondhatatlan öröm volt hallani ezt, és nagy tanulság is egyben.
  • Ne legyünk döntőbírók! Ne próbáljuk megfejteni ki kezdte. Hagyjuk, hogy mindenki elmondja a maga szemszögéből az eseményeket, és vonjunk le közösen tanulságot!
  • Ne okoljuk, és védjük egyik gyereket sem, ugyanis minden vita kialakulásához legalább két fő szükséges. Ha részlehajlóak vagyunk, azzal tulajdonképpen hosszútávon egyik gyermeknek sem segítünk.
  • Ne oldjuk meg a gyerekek helyett a problémát, hanem mediátorként közvetítsünk közöttük, és várjuk meg, amíg felajánlanak Ők maguk megoldási lehetőségeket!
  • Ne utasítsuk, vagy nyomjuk el a gyermekben rejlő haragos érzéseket. Ezek hozzá tartoznak lelkéhez, személyiségéhez. A fontos az, hogy a düh féken tartását és szabályozását megtanítsuk.
Az egész folyamatban a legfontosabb a szülő hozzáállása. A gyermekek sokszor nekünk, szülőknek mutatják meg, milyenek vagyunk valójában, így próbálnak rávilágítani arra, hogy a családi harmóniában valami kibillent.

Viszont folyamatosan résen vannak, figyelik a szülők reakciót, hogyan kezelik a testvérféltékenység helyzeteit. Így raktározzák el azokat a viselkedésmintákat, és képeket, amelyeket felnőttként automatikusan előhívnak majd magukból, ha Ők is szülők lesznek.

Fehér – Pál Rita
Gyermek – önismereti terapeuta


Kép forrása: 123rf.com




 
 
[2698]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x