Élet Kréta szigetén a világjárvány alatt
hirdetés
Címlap / Otthon / Élet Kréta szigetén a világjárvány alatt

Élet Kréta szigetén a világjárvány alatt

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-21

Viktória 2007 óta él Heraklionban, Kréta szigetének fővárosában, mely egyben Görögország negyedik legnagyobb városa. Hogy telnek most a mindennapok? Hogy viseli a bezártságot Viktória 10 éves lánya, akit egyedül nevel? És milyen a görögök hozzáállása?  

 

Rendezvénynaptár
Hat és fél évvel ezelőtt elvesztettem a férjem, azóta egyedül nevelem a most 10 éves lányomat. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját otthonunk lesz valaha a börtönünk, hogy majd be kell számolnom, hogy miért, mikor és hova megyek. Hogy karanténszülinapom lesz videohívásos "bulival".

Görögország nagyon gyorsan reagált a járványra. Március 10-én bejelentették, hogy minden oktatási intézmény 2 hétre bezár, azóta ez nem változott természetesen. Március 14-től bezártak többek között az üzletek, könyvtárak, játszóterek, múzeumok, éttermek, kávézók, fodrászatok, kozmetikák, edzőtermek, valamint életbe lépett, hogy a még nyitva tartó egységekben a vásárlók száma az üzlet nagyságától függően 10nm-enként egy fő lehet - ezt pár nap múlva 15nm-re módosították - és 2 méteres távolságot kell tartanunk egymástól. Minden üzlet bejáratánál megjelentek a kézfertőtlenítők, maszkok és kesztyűk. Ezek használta nem kötelező, de ajánlott.



Felvásárlási pánik nem igazán volt. Talán, az első pár napban volt nagy kereslet a kézfertőtlenítőre, Domestosra és felületfertőtlenítő szerekre. Hiány ezekből volt az első két hétben, de aztán feltöltötték újra a készleteket. Nyitva maradtak az élelmiszerüzletek, patikák, benzinkutak, autószervizek, a bankok, a posta és futárszolgálatok, a cukrászdák és a pékségek, valamint az olyan kávézók és éttermek, ahonnan megoldható a házhoz szállítás, illetve csak elvitelre kérni az italt vagy az ételt.

Azokon a munkahelyeken, ahol volt rá lehetőség, a dolgozók home office-ba kerültek. Ekkor már mindenkit arra kértek, hogy maradjon otthon, és csak indokolt esetben hagyja el az otthonát. Megtiltották az emberek gyülekezését, maximum 10 fős társaság csoportosulhat. Több tengerparti sétányt lezártak, betiltották a tengerben való fürdést.

Az önkormányzati, adóhivatali és munkaügyi dolgok ügyintézésésre, nagyon gyorsan megjelentek az internetes platformok, mindezek eddig itt nagyon gyerekcipőben jártak. Március 23-tól vezették be a kijárási korlátozást első körben két hétig, amit aztán meghosszabbítottak. Április 27-ig megfejelve egy plusz szigoritással, hogy vagy kinyomtatott formanyomtatványon vagy egy 5 számjegyű számra küldött sms-ben kell bejelenteni, hogy mikor és miért akarjuk elhagyni az otthonunkat, természetesen személyi igazolvánnyal kell igazolnunk magunkat az említett bejelentésen kívül igazoltatáskor. Ezzel együtt, ha ellenőrzéskor ezek bármelyike hiányzik, akkor 150 eurós pénzbírságot szabnak ki.



Március 16-án bezártak a templomok is, ami a görög lakosságot nagyon megérintette, hiszen a vallás kiemelt szerepet játszik az életükben. Még inkább most, amikor is a húsvét előtti nagyböjt zajlott éppen. Görögországban ez az év legnagyobb vallási ünnepe, igy egyértelmű, hogy nagy port kavart fel ez a döntés. Ahogy közeledett az ünnep, egyre több korlátozást vezettek be, például, hogy lehet bárányt sütni vasárnap, majd nagyszombat estétől húsvét hétfő éjfélig megemelték a bírságot is a duplájára, amit akkor szabnak ki, ha valaki papír vagy sms nélkül van kint az utcán. Erre az időszakra lezártak minden nagy autópályát, főutat, fokozottabb rendőrségi ellenőrzést rendeltek el. Ezzel akarták megakadályozni, hogy az emberek falura utazzanak, vagy a lakásokban összegyűljenek és nagy rokoni/baráti körben legyenek.

Az emberek felháborodással ugyan, de tiszteletben tartották ezeket a rendelkezéseket és mindenki a lehető legtöbbet próbálta kihozni ebből a nem épp szokványos ünnepből.

Megmondom őszintén, hogy nem vagyok szélsőségesen vallásos, de nagyszombat éjfélkor, mikor egy hónap után megszólaltak a harangok a feltámadás tiszteletére, nagyon megérintett és könnybe lábadt a szemem. Az első gondolatom az volt, hogy mégis van élet a világon, hogy van remény a normális életre még.



A lányom 4. osztályos. Sajnos itt a távoktatás még gyerekcipőben jár. Az iskolák bezárása után kb. két héttel kaptuk az első információt, hogy regisztrálunk kell a görög távoktatási platformon, majd az ott kapott kódot az osztályfőnöknek kellett elküldeni, hogy meg tudja alakitani a virtuális osztályunkat. Ez kb. még két hetet vett igénybe, addig a tanároktól mailben kaptunk feladatokat, nem napi szinten, ami sokaknál problémát okozott - nálunk is - hiszen nincs mindenkinek nyomtatója, márpedig ezek a feladatok Word-ben érkeztek, amit eszköz hiányában a gyerekek nem tudnak megcsinálni.

Az iskolák újranyitásáról többféle verzió van. A legfontosabb az érettségik megtartása, de még nincs konkrét megoldás, hogy mikor és hogyan lesz. Jelen pillanatban van egy olyan verzió, hogy az óvódák és az alsó tagozat nem fog újra menni most, hanem majd csak szeptembertől, az új tanévben.

A lányom hősiesen viseli a bezártságot. Szeret iskolába járni, ezért logikus, hogy nagyon hiányzik neki. Természetesen az osztálytársai, a barátai is, az, hogy együtt játsszon más gyerekekkel. Minden nap kimegyünk sétálni a friss levegőre, a napsütésbe és bent sokat társasozunk. Anyuékkal videóhívással beszélünk, mert a járvány sajnos a tavaszi szüneti magyarországi utunkat egy tollvonással törölte.

 

Az oktatási intézmények bezárása óta itthon vagyok, a munkám csak akkor tudom folytatni, ha már eltörlik a papíros/sms-es bejelentési kötelezettséget, mivel a munkába járóknak pecséttel ellátott munkáltatói igazolás is kell pluszban. Én a saját magam munkáltatója vagyok, de a visszatérésem még várat magára. A vírus előtt nagyon aktivak voltak a mindennapjaim, a most rám szakadt kényszerpihenő az első két hétben nagyon megviselt, főleg fizikailag, mert a hirtelen sok üléstől minden porcikám elkezdett fájni.

Ami nagyon meglepett, hogy a temperamentumos görög lakosság, akik imádnak kint lenni a szabadban, összejárni barátokkal és a családdal, mennyire fegyelmezetten viseli a jelenlegi helyzetet. Türelmesen várnak a bankok előtt, tisztes távolságot tartva egymástól. A boltokban nincs tolongás, mindenki tiszteli a másikat.



Amit én nagyon pozitívként élek meg, hogy nem felejtettek el mosolyogni, megmaradt a rájuk jellemző közvetlenség. Megdöbbentő és valahol félelmetes számomra, hogy a korlátozások miatt mennyire lelassult az élet, milyen nagy lett a csend még itt bent a városban is. Drasztikusan csökkent a forgalom az utcákon, csak napi pár repülőt hallok - pont a felszállóvonalban lakunk - ami ebben az időszakban nagyon furcsa, mert április elejétől már igencsak sűrűn szállnak fel normál esetben, ekkor kezdődik ugyanis itt nálunk a turistaszezon. A legrosszabbként ezt a papírozós/sms-ezős bejelentést élem meg, úgy érzem ezzel sértik a személyes szabadságomat, ellenőrizve érzem magam ez által.

Úgy gondolom, ha végre visszatérünk a megszokott hétköznapokba, amik már nem ugyanazok a megszokott hétköznapok lesznek, az emberek rájönnek mekkora értéke van még olyan apró dolgoknak is, mint pl. egy séta a parton, egy kávézás a barátokkal, és mindenek felett, milyen nagy kincs van a szabad korlátok nélküli élet.

A képek a szerző saját felvételei.
  





 
 
[ 1876 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x