Megbékélések és tanulságok mély gyász után
Címlap / Psziché / Megbékélések és tanulságok mély gyász után

Megbékélések és tanulságok mély gyász után

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Két olyan nővel való beszélgetésemből idézek, akik mindketten súlyos veszteséget szenvedtek el. Mindketten felépültek a gyászukból, és teljes, örömteli életet élnek. Példájuk tanító, erőt adó. 

Marika, az ötvenes éveit élő nő 16 éves kislányként elveszítette a szerelmét.

Ezt mondja:
„Én azt próbálom tanítani, ha valakinek van egy nagy traumája, ne vonszolja egy életen át, nézzük már meg mi volt abban a jó? Mi volt nekem Laci halálában a jó? Mit tanultam én ebből? Tizenévesen megtapasztaltam, hogy valaki meghalhat, és hogy ezt túl lehet élni. Felismertem, hogy működik valamiféle öngyógyító rendszer magában az emberben. És amikor az élet többször is úgy hozta, hogy elváltunk férfiakkal, mindig nehezen éltem meg, de valahol mindig ott volt bennem, hogy ezt túl lehet élni. Később jött erre jött aztán a spirituális rendszer, amit kezdtem megismerni, és rájöttem, hogy valamiért ő el akart menni… és az egész nagy rendszer rendben van. Így sokkal elfogadóbbá válik az ember.”

Szerelem

Kati családja súlyos autóbalesetet szenvedett, amelyet csak ő élt túl, és két éves kisfia. Férje és két másik gyermeke életüket veszítette. Sokan gondolják, hogy egy ilyen súlyos tragédiát el sem lehet viselni, nem lehetséges soha többé az örömteli élet.

Hallgassuk, mit mond erről Kati:
„Sokat nézegettük a képeket és kezdettől olyan melegségérzet volt bennem. Kisfiamnak is rengeteget kellett mesélnem, és a vele való foglalkozásban eleinte egy pszichológus is segített. Őrá figyelve, a képeket nézegetve nagyon szép dolgokról beszélgettünk, de ezt így is éreztem, és a mai napig így vagyok ezzel. Szeretek beszélni róluk, és szeretem nézegetni a képeket. Magamnak is feltettem a kérdést, ez hidegség lenne? De épp ellenkezőleg, kifejezetten melegséget érzek. Inkább az a kérdés: Miért kellene sírnom, magam miatt? Mert ők jó helyen vannak. Sírnom azért kellene, mert tőlem elvették őket, de menet közben fokozatosan tudtam úgy érezni, hogy nem elvették, hanem kaptam őket ajándékba és velem lehettek, amíg el nem mentek. Úgy gondolom, ha valaki nem tud kijutni a gyászából, önmagát sajnálja, ami rendben is van egy darabig, de el kell végül jutnia az elengedésig, elfogadásig. Akár hívő, akár nem, az egyértelmű, hogy annak, aki elment, annak nem rossz, őt nem kell sajnálni, és akkor kinek rossz?
Persze nem könnyű eljutni a megbékélésig, de lehetséges. Én még abban is hiszek, hogy aki hosszú ideig van nagyon mélyen benne a gyászban, az magához láncolja azt a lelket, és ez önzés. Az önzésből fakadhat aztán az irigység is, másoknak van férje, családja, nekem nem, én elveszítettem, milyen igazságtalanság ez. Nem, én nem érzek így, sikerült megbékélnem a sorsommal.

Itt a lakásban jelen van a teljes családom is, a férjem a bútorban, képkeretben, amit ő készített − ügyes kezű volt nagyon −, és a kitett fényképeken, a gyerekekkel együtt. Én szeretem ezt a jelenétet, szeretek rájuk nézni, rájuk gondolni. Néha elmegyek a temetőbe is, akkor kiszakadok a hétköznapokból, a lehetőségem van csak velük lenni. Ilyenkor nagyon erős szeretetet érzek, kétirányút: én is feléjük, de érzem az ő felém áramló szeretetüket is.

Gyermekek

Nekem három gyermekem van, nem egy. Fiam is úgy gondolja, neki van két testvére, csak ők az égben. Meghalt a papagájunk, róla is úgy gondolkodunk, most már ő is velük van.
Elveszített családtagjaink vigyáznak ránk, ezt érezzük, bár nem tudok konkrét történeteket mesélni, mégis erős ez a bizonyosságunk.

Lassan felismeri az ember az összefüggéseket, az értelmét a dolgoknak. Ha összerakom a kis elemeket, azt is világosan látom, nekünk valamiért ketten kellett maradnunk Balázzsal. Ő volt a leganyásabb gyerekem, olyan szinten volt rám cuppanva, hogy valósággal elmarta a többieket, ha az ölemben ültek.

Mindegyik „hajazott”, de Balázs mindig erőszakosan kikövetelte a helyét, hát az sem véletlen, hogy a balesetkor a testvérei gyerekülésben ültek, míg ő mellettem állt és babrálgatta a hajamat. Ketten maradtunk, és nagyon egyértelmű számomra, hogy nekünk dolgunk van egymással. A többiek jöttek, ránk mosolyogtak és elmentek, nekünk meg feladatunk van. Egyénileg is, meg egymással. Ez még egy külön súlyt is tett erre a dologra, nagyon szép ez, hogy mi így együtt vagyunk. Sokáig nem is volt helye ebben a kettősben másnak, ez így volt teljes. Most már oldódik ez, kezd hely támadni a lelkemben, kezdek nyitottabbá válni, és még az is lehet, hogy lassan helyet kaphat a szívemben egy társ is.”

Singer Magdolna

(Fotó: piqs.de - Eden Keller: Dead Love; ArgonR: Jung trifft Alt)

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3644 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x