Lelkes Miklós: Terrorizmus
Címlap / Psziché / Lelkes Miklós: Terrorizmus

Lelkes Miklós: Terrorizmus

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-06-16

A terror õsrégi. Illetõségi helye szerint lehet: globális, nagybirodalmi, kisbirodalmi, országos, helyi, munkahelyi, iskolai, családi. Utóbbit okozhatja: 1. feleség /nõnemû élettárs/, 2. férj /hímnemû élettárs/, 3. gyermek, akit annyira elkényeztettek,  

A terror õsrégi. Illetõségi helye szerint lehet: globális, nagybirodalmi, kisbirodalmi, országos, helyi, munkahelyi, iskolai, családi. Utóbbit okozhatja: 1. feleség /nõnemû élettárs/, 2. férj /hímnemû élettárs/, 3. gyermek, akit annyira elkényeztettek, hogy, ha nem kapja meg azonnal a víz alatt is zenélõ, hosszúláncú toronyórát, akkor mindjárt robban. Más szempontból a terror elvileg lehet: politikai, gazdasági, szellemi, de a gyakorlatban csak ezek kombinációja.Terror és terrorizmus ugyan édestestvérek, mégsem akarnak tudni egymástól /no, nem ritkaság ilyesmi testvérek között sem!/. A terrorizmusban - egyesek szerint, de majdnem fején találták a szöget! - az a különösen csúnya, hogy a terroristák nem nyílt sisakkal küzdenek elveikért, sõt, sisak helyett sokszor álarcban mennek elõadást tartani színházba, iskolába, mint ez oroszhonban is elõfordult.

Máskor meg jámbor emberek álarcát öltik magukra. Onnan lehet meg nem ismerni õket, hogy sohasem mutatkoznak be valódi néven, valódi szándékkal. Egyik se mondja: "Én Holnapittrobbantó Ali vagyok, ez itt meg a feleségem, és holnap csinálunk egy kis bummbummot a tizenkettes metró Kutyafalkai, meg Lóversenystreet-i kijáratánál. Do you understand me?".

Igaz, ilyen szándékuk nem jelzõ fickók régebben is akadtak a történelemben, akik csak úgy, hadüzenet nélkül, neki egy országnak! Ám azok nem voltak álarcosak, hiszen tankjaik, egyenruháik, repülõgépeik, meg általuk jómodornak tartott viselkedésük egybõl feleslegessé tették a vaszisztdasz-t. Persze, azért szebb lett volna, ha egy héttel elõtte odacsöngetnek: "A cseheket már megprotektoráltuk, hamarosan Önök következnek. Vár só, kenyérrel?"

No, utóbbi hebehurgya fickókat kevesen ünneplik ma Európában. Persze, talán a csekély történelmi távlat is oka, hiszen a Római Birodalom sem terjeszkedett sokkal különbül, ma mégis fel-felsóhajtanak egyesek: "Ó, az a csodálatos Római Kultúra! Azok a gyõztes római légiók!".

Szerintem ma is van elég "légi ó!", dehát ezt nehezen látják be azok, akik nem kapnak a légi áldásból. Megértem. Azt is, hogy a római erkölcsöket csak cinkos összekacsintgatások közepette ítélik el, hiszen a mai erkölcs...Hej, erkölcs, erkölcs, maholnap nem lesz már amit belõle elkölts!

Talán nem lepi meg Önöket, Olvasóim, hogy én nem csupán a terrort, hanem a terrorizmust is elítélem. Sõt! Még a terrorizmus ellen küzdõ terrorizmust is! Nem is szeretnek ám engem se a terroristák, sem pedig a terrorizmus ellen küzdõ terroristák. Utóbbiakra az is jellemzõ, hogy a náluk elõforduló terrorizmus ellen nagyon kikelnek magukból, de az ellenlábasaiknál terroristázók ellen csak kicsit, szõrmentén, mintha utóbbiak inkább megtévedt szabadsághõsök lennének, oszt’ merõ megtévedésbõl gyilkolnák halomra, mondjuk, egy iskolában, ahová terrorizmust tanítani mentek, az iskolásgyerekeket.

A terrorizmus, az általa felhasznált eszközök szerint lehet: 1. fizikai /pl. amerókai tornyok repülõgéppel való toronytalanítása/, 2. kémiai /pl. robbanóanyag, mérgesgáz felhasználásával/, 3. biológiai /bioterrorizmus: táplálkozásra használt bio élelmiszerek helyett bio félelmiszerekkel, így élõ kórokozó-károkozókkal, vagy az általuk termelt méreganyaggal/, 4. lélektani /pl. "Rettegõn-lépjen-fenébe, mindjárt jön kend lépfenéje!"-típusú pánikkeltés/.

Nekem, speciel, külön okom is van a terroristák nemszeretésére. Ennek oka egy láncreakció, amelynek a végén csattant az ostor, és, sajnos, rajtam is.

Nem a legelsõ láncszemnél kezdem, mert a Szerkesztõ majd rámír, amiért Ádámig és Éváig mentem vissza, ezért nem térek ki arra mi is lehetett a nézeteltérés bizonyos Al-Kaida és Samu Bácsi között. Tény azonban, hogy elõbbi barnabõrû hívei elrepültek rekvirált repülõgépükkel toronyiránt, 2001. szeptember 11-én, és még azon a végzetes napon két torony bábeli zûrzavar közepette leomlott, meg sem várva, hogy az emberek kimenekülhessenek belõle. No, szóval, ez szõrnyûség volt, olyasféle, amelyik ugyan lépten-nyomon megtörténik a világban, oszt’ már alig törõdik vele valaki, - de most Amerókában! Ugye, tudod, Mása, hogy az már más kása?!

Következõ láncszem: Samu Bácsi hadba indul a lovagiasnak nem nevezhetõ terrorizmus ellen, és felszólítja a Világot, hogy kövesse /ebben is/. A Világ egyrésze vonakodva követi, de másik /nagyobb/ része lelkesen /igaz, fõleg szavakban/.

Utánakövetkezõ láncszem: Hungary is csatlakozik Samu Bácsihoz /ebben is, mert egyébként már elõzõleg is csatlakozott, mindenben/.

Mégutána következõ láncszem: Hungary összes Hungarian és nem-Hungarian zár-, ördöglakat-, titkoskulcs-, zöldresefestett rácsoskapu-, meg egyéb terrorizmus elleni kellékeket készítõ, továbbá biztonsági õröket áruba bocsátó pénzimádócége lelke mélyén hálával gondol a neki - igaz, közvetve - megrendeléseket hozó 2001. szeptember 11-i terroristákra /habár befogja a pofit, csendben örül: gyûjj, te profit!/.

Az utolsó láncszem rajtam /is/ ostorcsattan. Kiderül: csõdrõl nyögdécselõ cégünk hamiska, mint a Vörösmarty-versbeli Juliska, bõven vannak százmilliói a terrorizmus elleni felkészülésre. A barátságos biztonsági õrök megszaporodásával semmi bajom, de kártyát adnak, a Svindler-cég új lifteket tesz az emeletesépületbe, állítólag Svájcból. Egy árva lélek sem mehet fel liften munkahelyére, se munkahelyiségébe, kártya nélkül. A kártyával kártyázni nem lehet, mégha harmincketten összeállnánk is, ám csinos lapocska, ügyesen, akár a táskából is, parancsol liftnek, helyiségnek. Mégis rettegek!

No, nem a terroristáktól. Ugyan! Nem törõdnek azok a világhírre áhítozó fickók egy ilyen kevéssé jelentõs országocskával /hiába fekszik a Hadak Útján, rajta csak végigtipornak az errefelé mászkálók, igaz, az egyik ilyen mászkálás százötven évig tartott, dehát ennyi idõ is semmiség az örökkévalósághoz képest!/. Ha meg a terroristák törõdnének velünk, ki a fene hiszi el, hogy azoknak problémát jelentene egy ilyen kártya megszerzése? Vagy néhány Hungarian biztonsági õr? Ne nevetessenek, kérem! Nem! Én mástól félek: attól, hogy elveszítem a kártyát. Akkor jaj nekem! Akkor se fel, se be!

Azóta nincs nyugtom. Megyek a piacra, közben ijedten tapogatom a zsebem: megvan még a kártya?! Vásárlás közben dettó. Az utcán hirtelen eszembejut a kártya, be kell tornászkodnom a nagykabát alá, a kiskabát belsõ zsebébe: mégvagy még, kártyácskám?! Megyek... no nem folytatom. Képzelhetik! Sõt! Még akkor is eszembejut, ha...

Igaz, ötlettel annyit gyorssegítettem magamon, hogy a kártyát tokba tettem, a tokot pedig egy cipõfûzõvel a kulcskarikához erõsítettem, amelyen ilyen kulcs, olyan kulcs. Lelkesen csörögnek a kulcsok a kártyának: együtt élünk, együtt halunk!

A cipõfûzõ erõs /legalábbis ebben a szerepében/. Így fûzött be végül Samu Bácsi engem is. No, nem csak engem...

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 1606 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x