Mondd, szeretsz te engem?
hirdetés
Címlap / Psziché / Mondd, szeretsz te engem?

Mondd, szeretsz te engem?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-12-01

Csak azért kérdezem, mert sokkal könnyebb lenne együtt élnem veled, ha szeretnél. Hogy mit jelent a szeretet? Hát nem is tudom. Túl az érzelmes és érzelgős részein, túl az elcsépelten és az agyonszajkózottan, nekem azt jelenti: figyelek rád, fontos vagy nekem.  

Persze ez megint csak olyan felemás megállapítás. Figyelek rád, mint egy rendőr, egy tanár, egy főnök, egy megfigyelő egy FBI ügynök, egy kukkoló vagy hogy?

Nem, nem erre gondolok. Talán azt szeretném még mindig, mint a gyerekek, hogy szabad lehessek, tehessek bármit, amit akarok, de Te ott legyél figyelő, őrző-védő szemeiddel mindig a közelben, és ha nevetek, együtt csillanjon fel a szemünk, ha sírok, lássam azt, hogy a Te szemed is elhomályosodik.

Mindegy, hogy a társam, a párom, a barátom vagy a gyerekem vagy. Én ezt szeretném minden közeli kapcsolatomban megélni.

Hiszen én is ezt adom. Tedd a dolgodat a saját legjobb belátásod és lelkiismereted szerint, de hadd kísérjem figyelemmel az életedet! Látom-látom már, hogy Te sok mindent másképp gondolsz, mint én, mondhatnám azt is, hogy más egy kicsit vagy néha nagyon is az értékrended, ahogy mondani szokták, de azért attól még lehetne együtt élni, együtt dolgozni, együtt örülni, együtt bánkódni.



Ez nem lenne baj. Én már nagyon sok mindent elfogadok, tolerálok, és lelkesedem azért, hogy egyáltalán megismerhetek embereket, hogy sokfélék és más fajták vagyunk, és szórakoztat ez a sokszínű világ. Hagylak élni, és nem szólok bele az életedbe, de néha kicsit felszisszenek, ha valamit sértőnek-bántónak találok talán.
Lehet, hogy "csak" azért, mert úgy gondolom, az a Te életedet rontja és az esélyeidet a boldogságra, a boldogulásra, a sikerességre. De lehet, hogy azért sikítok, mert nekem is fáj, sőt mert magamat féltem, hiszen nem járkálhatok állandóan páncélban és vértben előtted, ha együtt vagyunk. Lehet, hogy nem tudom mindig megvédeni magam, és bizony félek attól, hogy amit a lélek nem bír elviselni, azt a testre löki, és ott olyan bajokat produkál, amiken azután már csak késsel és ollóval lehet segíteni, vagy ami hasonlóan rossz: vegyi mérgekkel, sugarakkal, egyebekkel.

Nagyon sok plusz terhet és munkát jelent nekem az, hogy folytonosan védekeznem kell, ha veled vagyok, támadni meg nem akarok, az nem az én stílusom. Meg minek? Akkor Te kezdesz védekezni, de úgy, hogy azonnal vissza is támadsz, mert Te már valahonnan tudod azt, amit én soha nem voltam képes elsajátítani és a gyakorlatba átültetni, hogy a támadás a legjobb védekezés. Ezt én nem tudom. Ha engem támad le valaki váratlanul, akkor megmerevedem, hallgatom, három éves tehetetlen kislánnyá változom, aki kiszolgáltatott, és nem tudja még megvédeni magát. Aztán később azért minden az eszembe jut, de akkor már eső után köpönyeg.

A legrosszabb az, hogy úgy hat rám minden rólam mondott rossz, elmarasztaló, kritikus, lecsesző vagy bántó szó, mint egy méreg injekció. Beadják; akkor még csak azt érzem, hogy kaptam egy szurit, de utána órák alatt hatalmasodik el bennem a méreg és gyilkolja a testem-lelkem. Évek, évtizedek óta gyakorlom, hogy ez ne így legyen, de mégis így van. Talán az is lehet, hogy ez teljesen normális. Én ugyanis nem attól szisszenek és csattanok fel, és érzem magam mérgezett egérnek, ha valaki akármit is mond rá, ami igaz, hanem attól, ha igazságtalanul bánt, mert amit mond rám, az leginkább nem rám, hanem rá jellemző. Az lehet, hogy én egy pillanatra felvillantottam a szikráját annak, amit ő szinte egyfolytában csinál, de ugye ő erre vevő, ezért csak ezt látja meg, és rámront, mintha én tehetnék mindenről, ami az emberiséggel valaha is történt, és ami romba döntött világokat, dínókat és embereket egyaránt. Erről a bűnbakképzésről és a saját bűntudatomról már sokat és sokszor írtam és gondolkodtam is, de mindhiába. A játszma sajnos még mindig folytatódik, és a megoldás még mindig késlekedik.

Tudom, hogy nekem azt kell megtanulnom, hogy mondhat rám bárki, bármit, meg se érezzem; bólintsak egyt oda neki, hogy igen, okés, lehet, hogy igazad van, de közben mondogassam magamban, hogy "ez engem nem ront, nem bánt, nem pusztít, nem deformál, nem betegít meg, sőt még csak meg sem változtat, mert én úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Mellesleg, Te is úgy vagy jó, csak ezt nem hiszed el, ezért ki kell vetítened rám a Te bűneidet. Isten bocsássa meg ezt neked!

Szeretsz Te engem?
- kérdezte Jézus a tanítványaitól. Mert semmi más nem számít, csak az, hogy van szeretet vagy nincs szeretet. Ez egy olyan energia, amit már sejtszinten, molekulák szerkezetében is ki lehet mutatni, és ami mozgatja az egész világot. Az emberben a szeretetnek a szív a központi szerve, az betegszik meg, ha az ember nem szeret vagy ha nem szeretik eléggé. Az ember a szívén keresztül áramoltatja ezt az energiát, és ha adja, ha kapja, jólesik tőle élnie.

Mondd, szeretsz Te engem? És szeretsz élni és élni hagyni is?
Vagy feszültséget akarsz, vitát, veszekedést, mérgezett érzéseket?

Tegnap azt mondtad, hogy "én hoztam ki belőled az állatot", amin nagyon csodálkoztam. Először fájt, mintha kést döftek volna belém. De aztán - mint mindig - ezen is sikerült elgondolkoznom. Hiszen ez nemcsak rólam, hanem rólad is szól! Vajon az, ahogy én élek vagy ahogy én szeretnék szólni hozzád, kihozhatja belőled az állatot, akkor Te szeretsz engem? Szeretsz Te engem egyáltalán?

Én is rengeteget szenvedtem "miattad"; a viselkedésed, a bántó, támadó, rám mutogató kommunikációd miatt, és próbáltam milliószor elmondani, hogyan lehetne jobb Neked is, nekem is. De te keményen ellenállsz. Még csak meg sem próbálod. Még csak végig sem hallgatod. Még csak a megértésig sem akarsz eljutni. Hát akkor hogy juthatsz el a tagadásig? Azt mondtad, mindenki találja ki a saját módszerét a kommunikációra, de Te továbbra is rám mutogatsz, miközben 3 ujjaddal magadra mutatsz. Nem értem, miért jó ez neked, nem értem, meddig akarod ezt csinálni.

Szeretsz Te engem? Mennyivel könnyebb is lenne, ha meghallgatnál, ha meg is hallanál, és megpróbálnád azt, ami neked is könnyebbé tenné az életedet; szívkapcsolatot felvenni a saját szíveddel, a saját érzéseiddel, a saját legbensőbb szükségleteiddel mindig, ha valami bánt, zavar vagy nem tudsz mit kezdeni vele.
Aztán EZT elmondani, EZT kifejezni, ezzel dolgozni, ezt gyógyítani, nem a másikat hibáztatni azért, amilyen vagy, vagy ami történik veled.

Minden bajod és örömöd okozója ott van, ha belenézel a tükörbe. Kár és felesleges energiarablás másokra mutogatni, vetíteni, az egó ordításának engedelmeskedni. Azt mondod, én is tehetnék így, ne tőled várjam, hogy így tegyél.

Oké, ígérem, ezen leszek. De azért el kellett mondanom, le kellett írnom neked mindezt, hogy tudd, én hogyan szeretném. Mert mennyivel könnyebb lenne, ha közös alapra helyezhetnénk a kommunikációnkat, az együttléteinket.

Amikor tegnap telefonáltál, épen az egyik legjobb barátnőmnél írtam az aznapi cikkemet, míg ő zongorázott és énekelt. Nem volt köztünk feszültség, félelem, vita, veszekedés. Nem volt, mert szeretjük és tiszteljük egymást, és önmagunkat is. Én ilyennek szeretném a napjaimat. Én így szeretnék élni. Én csak így tudok élni és életben maradni, sőt másokat is erre bíztatni. Minek bántani, minek állandóan megjegyzéseket tenni, kritizálni, az élő fába is belekötni? Kinek jó ez az egón kívül? Ki fog nyerni ettől? Megsúghatom, hogy senki sem. A világ ebből az egó ordítozásból áll, és csak kicsiny része kezdte el a csendes, halk, nyugodt önmagára és másokra odafigyelést. Az embereknek csak kicsiny hányada képes erre odafigyelni és így is élni.

De a „critical mass”, a kritikus tömeg már nő és egyre csak növekszik. Azokból áll, akik tudják és érzik, értik és élik a szeretetet, ezt az egyetlen igazi gyógyító erőt, amiben létezni és lélegezni lehetséges.

 

Te nem ezt szeretnéd?
Te nem akarnál ehhez a „tömeghez” tartozni inkább, mint az éjjel is tévét néző, romboló erőket működtetető, üvöltő, idegeket felborzoló állat-emberek tömegéhez? Könnyebb lenne mindkettőnknek és mindenki másnak is, ha megértenél végre, és abbahagynád az ítélkezést, a minősítést, a romboló kritizálást, a múlt felemlegetését, a mindenben hibát találás mérgező, vitriolos pusztító mechanizmusát.

Sok dolgom van nekem az életemben. Többek között az is, hogy veled éljek és hogy segítselek Téged.

Miért kell megnehezítened ezt nekem? Miért kell eltorlaszolnod a forrást naponta újabb és újabb sziklákkal, hogy ha onnan várnád az életet adó tiszta vizet is? Miféle őrület ez? Micsoda tébolya a sorsrontásnak?! Érted amit kérek? Lépj kapcsolatba a saját szíveddel, gyengéden és szeretettel, és onnan szólj mindig és minden esetben! És ne csak a szerelmedhez, hanem másokhoz is, hozzám is. Leírhatatlan az a megkönnyebbülés, amikor az ember kapcsolatra tud lépni saját magával, a saját mag-jával, és onnan szól. Érted, amit kérdezek? Szeretsz Te engem? Szereted Te önmagadat? Szeretnél békességben élni és élvezni az életet?

Mert hidd el, azt is lehet!
Mert hidd el, így is lehet!
   



 
 
[ 3583 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x