A Mormoták főnöke Tony McPhee 68 éves
Címlap / Boldog szülinapot / A Mormoták főnöke Tony McPhee 68 éves

A Mormoták főnöke Tony McPhee 68 éves

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-05-25

A Groundhogs (mormoták) nevű banda kiváló gitárosa Tony McPhee az ünnepeltünk, akinek zenekara az évtizedek során ugyan folyton változott, de tagjai "horkolás" helyett inkább bluest játszanak, méghozzá a legmagasabb fokon.  

Anthony Charles McPhee 1944. március 23-án született a Lincolnshire grófságbeli Humberstone közelében lévő Redlands House-ban. London egyik külvárosi negyedében cseperedett fel a barátaival, akik majd későbbi zenésztársai lesznek. Az egyik interjúban Tony beszélt azokról a csütörtök estékről, 1962-ből, amikor a Marquee klubba járt, ahol Alexis Korner és Cyril Davies Blues Incorporated-je egyre nagyobb érdeklődés mellett játszott. McPhee itt lett szerelmes a blues muzsikába. Ettől kezdve a cimboráival idejük nagy részét blueslemezek hallgatásával töltötték egy akkoriban kedvelt lemezboltban. Muddy Waters, Howlin’Wolf, Hubert Sumlin és mindenek előtt John Lee Hooker lett a nagy kedvence.


Ezért szinte egy álma vált valóra, amikor Tony McPheet és zenésztársait - szinte ismeretlenül - az a megtiszteltetés érte, hogy 1964-ben, a szigetországban koncertező John Lee Hookert kísérhették. McPhee-n kívül Pete Cruickshank volt a basszusgitáros, John Cruickshank a szájharmonikás-énekes, Alan Parker zongorázott és David Boorman dobolt. Egyébként Hooker volt a csapat keresztapja, ugyanis a fiúk egyik számának (Ground Hog Blues) címe után, vették fel a Groundhogs nevet. John Lee-nek annyira tetszett a játékuk, hogy egy interjúban az egyes számú brit blues bandának nevezte a társaságot.

 
McPhee 1965 áprilisában részt vett Champion Jack Dupree From New Orleans To Chicago című albumának felvételénél, ahol olyan brit szupergroup tagjaként muzsikált, amelyet John Mayall herfli, Eric Clapton gitár, Malcolm Pool basszusgitár és Keef Hartley dob alkotott. Májusban a Hookert kísérő Mormotákkal egy lemezt is rögzítettek, London Sessions címmel. 1966-ban azonban váratlanul feloszlottak, saját zenei anyag csak két kislemezen maradt utánuk.

Ezután Tony szólófelvételeit Mike Vernon gondozta, majd McPhee és J. Cruickshank a Herbal Mixture nevű formációval adott ki két kislemezt. A nyugtalan szólógitáros 1967. elején a Decca felkérésére a veterán bluesmuzsikus, Eddie Boyd And His Blues Band című albumán játszott, majd a Hapshash And The Coloured Coat korongon. Mégsem találta a helyét ezekben a formációkban, ezért úgy döntött, újra összehozza a Groundhogst, melyben P. Cruickshank basszusgitározott, Steve Rye herflizett és énekelt, valamint Ken Pustelnik dobolt.


1968 októberében jelentették meg a Scratching The Surface című lemezüket, melyen Tony McPhee – ahogy rajongói nevezték a Stratton Hill-i Jimi Hendrix – lehengerlően egyedi blues gitárjátékot mutatott be. Szinte hihetetlen, de a Marquee stúdiójában jóformán egy az egyben rögzítették a számokat. A bluesfeldolgozások és Tony saját szerzeményei annyira jól sikerültek, hogy ez az album a brit blues egyik sarokkövének számít.

A következő évben Blues Obituary címmel kiadták második LP-jüket Steve Rye nélkül. A Mistreated blues-átirat és az Express Man saját szerzemény erről különösen kedvelt lett a koncertjeiken, s már jelezték az együttes elindulását a progresszív zene irányába.


Az 1970-es Thank Christ For The Bomb című háborúellenes albumuk is remekül sikerült, az 5. helyre jött fel az angol listán. A címadó dal igazán bombasztikus hatású, a hatalmas bomba robbanása után valami eszelős gitárőrületbe megy át a banda. Egyébként a lemez címének ötlete a menedzserüktől származik, aki valami polgárpukkasztó, figyelemfelkeltő dolgot szeretett volna – sikerült! Ezen kívül is van még néhány emlékezetes „durranás” a korongon: Strange Town, Soldier, Garden, Excentric Man. A Wight-szigeti fesztiválon is remekül helytálltak az ismertebb nevek között.


McPhee azonban újat akart, az 1971-es Split című lemezükön egységes koncepcióval jelentkeztek, az album egyik oldalán szereplő négy tételes mű középpontjába - Tony elmondása szerint - a „mentális aberrációt” állította, amelyet az egyszeri kábítószeres élmény jelentett számára, ezt próbálta meg a zenében kifejezni. A másik oldalon a Cherry Reddel boldogítanak bennünket, emlékezetesen. 1971-ben, 100 ezres eladott példányszámával ez a korong volt Anglia 6. legkeresettebb albuma, míg Tony az 5. helyet szerezte meg a brit gitárosok évi ranglistáján. Ebben az évben a Rolling Stones angliai turnéján a Groundhogs volt az előzenekar, majd Európában a Fleetwood Mac-kel koncerteztek. Ez az év a banda pályafutásának a csúcsa volt, amit soha többé nem tudtak megismételni.


Pustelnik otthagyta a csoportot, miután piacon volt a Who Will Save The World? The Mighty Groundhogs című új LP-jük 1972-ben. Erről a The Grey Maze-t hallva szinte eláll a lélegzetünk. Ez lett az utolsó Top 10-es albumuk. Ezután Clive Brooks ült a dobok mögé, aki korábban az Egg nevű zenekarban játszott. Ősszel a boltokba került a Hogwash című nagylemezük, de ennek a fogadtatása elmaradt a várttól. Menedzselési problémákra való hivatkozással az együttes 1975 tavaszán végül feloszlott.


Ezt követően Tony leginkább szólóban lépett fel, a progresszív zenék világában kalandozott, még a szintetizátorral is kacérkodott, de ezek finoman szólva nem növelték a rajongótáborát.

McPhee 1977. őszén a Checkin’ Out című albumra megpróbálta újra felébreszteni a hosszúra nyúlt „mélyalvás” után a Mormotákat. Alan Fish basszusgitárossal és Wilgar Campbell dobossal kísérték a chicagói Billy Boy Arnold bluesharmonikás-énekest, de a visszatérés nem sikerült. A punkzenekarok előretörésével muzsikájuk kissé háttérbe szorult. Tony „T.S.” McPhee azonban nem adja fel könnyen, újabb és újabb zenészekkel kísérletezik (Dave Anderson, Mike Jones...) azóta is, de többé nem sikerült visszaküzdenie magát az első vonalba. 1996-ban, az emlékezetes áramszünetes koncerten végre mi is élvezhettük muzsikájukat, ugyanis Tony és a Groundhogs nagy sikerrel szerepelt a Tabánban megrendezett Bluesapesten.


2003-ban Tony McPhee újra összerántotta az eredeti bandát (Original Line-Up), hogy megünnepeljék a Groundhogs 40. szülinapját, de 18 hónap közös muzsikálás után ennek is véget vetettek. Ezt követően hősünk Joanna Deaconnal akusztikus duóban próbálkozott. Együtt turnézott Edgar Winterrel és Alvin Lee-vel, majd piacra dobott egy akusztikus blues lemezt Blues at Ten címmel. A nyughatatlan McPhee 2007-ben ismét új formációval kísérletezett, ebben régi cimborája a Groundhogs-ból, Dave Anderson nyomta a basszust, a dobok mögé pedig Marco Anderson ült. A trió 2008-ban Angliában koncertezett a Focus és Martin Turners Wishbone Ash bandájának társaságában.


2009. márciusában Dave Andersonnak két szívrohama volt, májusban pedig Tony McPhee-nek egy stroke-ja, amely a beszédben és az éneklésben is zavarokat okozott nála, de szerencsére viszonylag hamar rendbe jött, oly annyira, hogy még abban az évben a régi Groundhogs ritmusszekciójával lenyomott jó néhány bulit, amelyeken azért Joanna Deacon énekelt. A tavalyi Groundhogs koncerteken Tony McPhee mellett Dave Anderson volt a basszeros, Carl Stokes dobolt, az énekmikrofon pedig továbbra is Joanna Deacon kezében volt. A legutóbbi hírek szerint Tony és csapata májustól szinte minden hónapban ad néhány koncertet Angliában és fesztiválokon is fellépnek.


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3726 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x