Járványnapló Angliából - Érdekes, abszurd és szomorú...
Címlap / Otthon / Járványnapló Angliából - Érdekes, abszurd és szomorú a helyzet

Járványnapló Angliából - Érdekes, abszurd és szomorú a helyzet

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-09-18

Folytatjuk a kitekintő sorozatot! Brigitta épp a Covid-19 járvány kitörése előtt kapta meg a brit állampolgárságot. Jelenleg a húgával él Brightonban, színdarabot ír, és már neki is nagyon elege van a bezártságból.  

 

Londonban a koronavírus már januárban megjelent. Valentin-napkor még csak poénkodtunk, hogy „úgy legyünk szerelmesek, hogy járvány van”, márciusra pedig már repedezett bőrűre mostuk kezeinket. A nagy WC-papír felvásárlás is megkezdődött, de mindaddig nem volt nagy pánik az országban, amíg március közepén Európa le nem zárta határait.

Itt még akkor is úgy vélték, hogy messzi szigeten vagyunk, továbbra is elég lesz a 2-szer elénekelt „Boldog Szülinapot” időhosszúságú kézmosás. Ehhez képest mára sajnálatos módon dobogósok lettünk a halálozási számok világlistáján.

Március elején ünnepeltem meg, hogy hivatalosan is brit állampolgár lettem. Ugyan kézfogás nélkül ment a ceremónia a fertőzés elkerülése érdekében, utána mégis emberekkel teli étteremben és bárokban töltöttük a napot. Egy hét múlva pedig minden megváltozott.



Egy moziban dolgoztam részmunkaidőben, ami március közepén határozatlan időre bezárta kapuit, miután a legtöbb új produkció premierje halasztva lett.

Emellett az utóbbi évben az első színdarabom megírásán dolgoztam, ami sajnos a jelen helyzet miatt átírásra vár, és később is jut majd el a színházakba, mint ahogy azt terveztem. Egy hosszabb jelenet szól a halálos világjárványról, ami az egyik oka lesz az emberiség kihalásának, de ez tavaly nekem még csak egy futurisztikus ötlet volt, nem gondoltam volna, hogy ezt át is élem. A mozin és az íráson kívül fotózásokkal foglalkoztam, ami most egy új korszakát éli.

Modellek hiányában a fotósok önmagukat, vagy a kísértetiesen üres utcákat fotózzák a női idomok után, vagy képernyőfotóznak videóhívások alatt. Érdekes, egyben vicces és szomorú alternatívák ezek.

Sorra törlődtek a legfoglalt utazásaim és a különböző rendezvényekre előre váltott jegyeim. Többen összepakoltak, és a határlezárások előtt a szülőországaikba siettek. Mivel London szellemvárossá változott, én is úgy éreztem jobb, ha kicsit lelépek. Brightonban laknak a testvéreim, így jelenleg a húgommal élek, együtt vészeljük át ezt az időszakot.



Az Egyesült Királyságot hivatalosan március 23-án helyezték (más országokhoz képest egy enyhébb) vesztegzár alá, amit is azóta is folyamatosan hosszabbítanak, mert a halálozások száma nem csökken.

Először vicces volt a napi egy utcára menetel, mert tényleg mindenki betartotta, hogy csak egyedül vagy kettesével sétálhatnak, és mint a zombik, nagy távolságot tartva vonultunk. Voltak, akik megköszönték, ha átmentünk az úttesten, hogy meg tartsuk a kellő távolságot, de olyan paranoiás öregek is, akik ránk üvöltöttek, hogy miért mi sétálunk a járdán és nem az úton...

Megváltozott az élet.

Azt érzem, elég hosszú idő telt el, és a bezártság, a kilátástalanság nem tesz jót senkinek.



Itt nincs kötelező maszk vagy kesztyűhasználat, de mi a bevásárláshoz felvesszük, mert bár az üzleten kívül szépen navigálják a sorban állást, az üzleten belül ugyanúgy keresztülmásznak rajtad az emberek, és sajnálatos módon a több hónapos fejmosás után sem tudják sokan, hogy mi a tüsszentés és a köhögés ‘protokoll’. Szomorú, hogy ilyen butaság miatt terjed tovább a vírus, pedig ehhez aztán egyáltalán nem kell semmiféle hiper-szuper egészségügyi rendszer.

Hogy mi hiányzik? Minden. Nem vagyok egy otthonülő típus, így nekem ez a helyzet, bevallom, nagyon megterhelő. Extrovertált, ölelkezős, érintkezős típus vagyok, így a social distancing (közösségi távolságtartás) szó egyenesen gusztustalan számomra. Hogy csak egy lapos képernyőn láthatom és hallhatom a barátaimat és szeretteimet, az egyenesen szörnyű.

Hiányoznak a kávézók, a pubok, a színházak, a könyvtárak a szépségszalonok, az úszás, a rúdtánc, a szabadság, hogy oda, ahova és akkor mehessek, amikor akarok. A többszáz arc, amit naponta látok Londonban, most napi 1-2-re limitálódik. Napokig sorolhatnám, de bízom benne, hogy hamarosan mindenre ugyanúgy lesz lehetőségem.



Természetesen feltalálom magam a karantén ideje alatt is. Vannak napok, amikor végignézem egy sorozat teljes egész évadát, vagy csak a telefonon lógok. Napok, amikor motiváltan edzek egy nagyot a szabadban, vagy szépségnapot tartunk a húgommal. Sokat főzök, új recepteket próbálok ki, amire már jó ideje nem volt időm, így ez most kifejezetten boldoggá tesz.

Karantén előtt is sokat olvastam, ez most sem változott, de mellette online tanfolyamokat is elkezdtem, amik szintén motiválnak a nehéz időszak alatt.

 

Minden nap máshogy telik, de mégis egyformán.
Valahogy minden nap ugyanazzal a kedvvel ébredek, hogy ez nem egy rémálom, ez a valóság, és ma is el kell valahogy töltenem a napom. Este pedig ugyanazzal a tudattal fekszem, hogy sajnos ma sem készült el a vakcina, még mindig nincs vége.

Akadnak különleges dolgok is, amik eddig nem voltak. Minden csütörtök este pontban 8-kor az utcára vagy ablakba kiállva 2 perces tapsviharral köszönjük meg az egészségügyi dolgozók kemény munkáját.



A szomszédos utcából pedig minden délután fél 5-kor trombitakoncertet hallhatunk. Remélem, ha vége a járványnak, a kisfiú elismert zenész lesz, mert tehetségén kívül a kitartása és lendülete is becsületre méltó.

Az, hogy visszatérek-e még Londonba? Igen. Hogy mikor? Ez még kérdés marad számomra.

A képek a szerző saját felvételei.


 




 
 
[ 1070 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x