A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról
Címlap / Te+Én+Szex / A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról

A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról

erotika30503.jpg
HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-08-09

De hogy fél, az egészen biztos, Valamitől, amit már többször átélt, megszenvedett, amitől kikészült a teste-lelke. És hogy mikor történt mindez? Megint csak, ki tudja? Talán Ő, ha mélyen magába néz és megkérdezi, hol kezdődött az, hogy nem értette, mit akarnak tőle a nők, amikor sipitoznak, jajgatnak, nyavalyognak, hisztiznek, számon kérnek, szemre hánynak, féltékenykednek, netán elutasítanak, de mindig nagyon bonyolultak, magyarázkodóak és érthetetlenek, meg persze túlérzékenyek.

Na látod, én mindezeket most nem akartam, csak adni, adni, adni, és elfogadni, elfogadni, elfogadni, olyan mély szeretettel, amilyennel soha eddig még férfiembert az életemben nem tudtam szeretni. Az elején még jól is ment minden. Vissza is jeleztünk egymásnak, hogy nahát, ez tényleg ismeretlen jó érzéseket hozott fel mindkettőnkben, és el tudtuk fogadni feltétel nélküli a másik nemet. Akkor is, ha igent mondott, és akkor is, ha nemet. Vagy mégsem?

Talán akkor kezdődött az eltávolodás, amikor nem-et mondott valamelyikünk valamire, aztán erre a másikunk is, és ki tudja már mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, de a „nemek” harca elkezdődött. Kacifántosan, körmönfontan, néha őszintén, fájdalmasan jöttek a nem-ek hosszú végeláthatatlan sorban, amig egyszer csak kipukkadtam. Na nem! - ordított a szívem. Ezt már igazán nem bírom tovább, és megbetegedtem.

Na, nem! -üvöltött az ő lelke is –gondolom-: -„Ebből aztán már tényleg elegem van, ki akarok szállni belőle!” És „kiszállt tenger fájdalma ellen”.

Nem mondok konkrétumokat, csak azt kell tudnod, hogy amig én szerelmet szövögettem, ő némi testi közelséggel is beérte volna. Pedig azt hiszem, egyikre sem jelöltek bennünket odafent. De én ezzel mit sem törődve csak adtam és adtam, ő meg bizonyára nem értette, hogy mit, s miért teszek. De nem szólt. Én meg - pont ezért - tovább adtam, mert volt miből De „túladtam” magam.

Ismeretségünk elején még ő is sokszor és sokat adott, akár kéretlenül is. Az csodálatosan jó érzéseket jelentett nekem. Én minden kedves kis szót és gesztust hatalmas értékként kezeltem, mintha arany ékszereket kaptam volna tőle. Azonnal vissza is jeleztem, és folyamatosan felajánlottam szolgálataimat: „ -Tudod, ha szükséged van rám, itt vagyok, bármikor megtalálsz, bármikor jöhetsz, s én szívesen megyek hozzád, ha hívsz, hiszen akár egy pár is lehetnénk. Nem?” – - Na, ezt nem kellett volna, de nem ám!- Válaszként a barlang következett, az elvonulás, a rengeteg elutasító gesztussal, és végül a hideg hallgatással.

Megrettentem. Mit tettem, ó én balga, már megint? Fájdalmamban és szomorúságomban, elhallgattam én is. Tulajdonképpen egy nap leforgása alatt úgy éreztem, soha nem is akarom látni többé, és nem érdekelt már semmi, amit még együtt csinálhattunk volna barátként, embertársként, munkatársként akár. Iszonyatosan szégyelltem magam, és bár igaz, hogy ő is olyan jeleket küldözgetett felém az elején, melyek nagyobb reményeket kelthettek bennem, de be kellett látnom, hogy tévedtem. Ő semmi mást nem akart, csak ami még kellemesen megejthető lett volna, én meg egy egész jövőt festettem elénk. – Amikor úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam, megint érzelmeim feneketlen mélységeibe zuhantam bele. Én sem szóltam semmit, és szinte lebénultam, járni sem tudtam. Erre ő kijött a barlangjából, és komoly segítségeket nyújtott több szinten is, de nekem hiányzott a régen volt kedvessége, huncut gesztusai, humoros üzenetei, gyengéd visszajelzései.

Éreztem, hogy megijedt tőlem, és nem akarja fokozni azt a hiú képet, amelyet én erőltettem ránk, miközben magam is tudtam, hogy szó sem lehet róla. Butaság volt a részemről Azt hiszem, ma már mindketten tudjuk, hogy ez történt, s mert megtörtént, most már nincs visszaút az ártatlanságba. Amit kimondtunk, s amit nem, egyaránt megérlelte azt, ami most van, illetve leginkább nincs, de azért végig játszottuk a meccset. És most vesztesek vagyunk mind a ketten, amig észhez nem térünk, és fel nem fogjuk, hogy mindketten más-más bolygóról jöttünk; - egyikünk a Marsról jött, másikunk pedig a Vénuszról. S ha semmi mást sem tudunk arról, hogyan kéne most folytatni fájdalmak nélkül, és hogyan kommunikálhatnánk tisztán és őszintén egymással ezek után, akkor is tudatában vagyunk valami nagyon fontosnak és ez az, hogy NEM BESZÉLÜNK EGY NYELVET, s ahhoz, hogy megértsük egymást - ha akarjuk még egyáltalán – szótárt kell használnunk, vagy egy tolmácshoz kell fordulnunk segítségért.

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

Cikkünk folytatódik, lapozz!
 
 
[ 20173 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x