Agresszió és pánikbetegség - a tipikus tyúk vagy tojás...
Címlap / Psziché / Agresszió és pánikbetegség - a tipikus tyúk vagy tojás kérdés

Agresszió és pánikbetegség - a tipikus tyúk vagy tojás kérdés

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Melyik volt előbb, az agresszió kiváltotta pánikbetegség, vagy a pánik által agresszívvá tett beteg? Tipikus tyúk-tojás probléma, amit nem is olyan könnyű megválaszolni.  

Egy férfi az utca monoton füstjében és a járművek dübörgésében, fényes nappal egy oszlopot ölel a földre csúszva. Arca eltorzult, bőre sápadt, légzése ziháló.  Mozdulatai inkább nincsenek, mint megfontoltak, ha mégis helyzetet változtat, csukott szemmel vonszolja arrébb magát, a szemkontaktust kerüli.

Kérem a kedves olvasót, hogy tegyen félre minden prekoncepciót, s nézzen magába, hogy a fenti jelenetet végignézve mi lesz az első benyomása? Mit fog gondolni-érezni a földön fekvő alakot látva?                                                       

Legyünk kicsit empatikusabbak, s próbáljunk ráérezni, hogy mi játszódik le hősünk testében és lelkében. Változik jelentősen az első benyomás, ha másképpen tekintünk rá?

A fenti filmrészletet a Universal helyett az élet forgatta Budapest egyik legforgalmasabb macskaköves utcáján. A férfi súlyos pánikbeteg, aki nagy nehezen lemerészkedett az utcára, de mire visszajutott, szoros ismeretséget szerzett a sztereotípiákkal és az utca zajával. Az egyetlen, aki felismerte és segítségére sietett, a kedvese volt, hat órával a fent leírtak után.



A pánikbeteg tüneteivel találkozó hozzátartozó, ismerős komoly részvétet érez, de könnyebb sajnálkozni, mint jelen lenni egy roham során. Tehetetlenséget, dühöt és frusztrációt érez a kívülálló, hiszen szinte semmi eszköz nincs a kezében, hogy változtatni tudjon a folyamaton.
Részvét vagy düh? Igen. Ahogy a beteg is kétféle módon jut el a pánikproblémákig, ugyanúgy a külvilág is kétféleképpen fog reagálni.

A betegnek a betegségéhez való hozzáállásában markánsan két típust tudunk megkülönböztetni. Az egyik az áldozat, a másik az elkövető. Máris hallom a felhördülést, miszerint hogy lehet egy beteg agresszív terrorista? Ebben a cikkben a külső agressziót fogjuk megismerni.

Minden ember gyerekként kezdte. Ez tény, ahogy az is, hogy mindannyian találkoznak durva és érzéketlen felnőttekkel. Van, aki kegyetlen verést, szexuális visszaélést szenvedett el hosszú évekig. Sokan olyan környezetben nőttek fel, ahol a félelem mindennapos volt. A szülők rettegése a kormánytól, a szegénységtől  vagy a lelepleződés bármilyen formájától visszafordíthatatlan formában nyomot hagy a gyermek lelkén. Amikor a szülői védelem vélt vagy valós  hatása elmúlik, a gyermeki lélek magára marad - akkor is, ha közben egy felnőtt test növekedett köréje. Ez a hatás mindig megnyilvánul valamilyen fizikai formában. Mindannyian emlékezünk arra a bizonyos matematika- (fizika, orosz, kémia, történelem és sorolhatnám) tanárra, akinek már a nevének említése is gyomorszorulást és vállgörnyedést váltott ki?!

A félelemre mindig feszültség és összpontosítás a legelső válaszreakció.
Gondoljunk a menekülésre: ilyenkor minden egyes izom összehúzódik, az idegrendszer állandó készültségben figyel a megfelelő helyzetre, amikor a leggyorsabban tud reagálni.

A félelemben tartott gyermek (és később ember) idegrendszere súlyos teherként éli meg az állandó harckészültségben való létezést
. Akár évtizedekig képes a tudatnak alávetett izomzat összehúzódva létezni. Ennek első élménye a nehezített légzés, a későbbiekben a szívritmus fokozódása és az emésztőrendszer különböző problémái. Az összes tünet mögött olyan izmok összehúzódása áll, melyet nem tudunk akaratunkkal irányítani. Az idegrendszer folyamatos készenléti állapota olyan belső és külső fáradtsággal jár, hogy a szervezet kénytelen "leverni a biztosítékot". Ez a pánikbetegség.

Nagyon fontos a felismerés.
Tény, hogy az állandó félelem alatt tartott szervezet védekezésre rendezkedik be. Mivel nem tanulta meg a felelősséget felvállalni önmagáért, hanem egy önmagán kívülre helyezett autoritásnak adta át, így nem tudja aktívan megélni az életét. A passzivitás során a külső agresszió befelé fordul, és a védekezés során önmaga ellen fog dolgozni a saját élete védelmében. Olyan tüneteket produkál, melyekkel képtelen működni és a kényszerpihenést fog kisajtolni önmagából.

 

Verbalitás vagy testtudatosság? Gyógyszerrel vagy anélkül?

A verbális segítségnyújtás hatásos formáiban néha hosszú évekig kell dolgoznia a betegnek az orvossal együttműködve. A kialakult kapcsolat a bizalomra épül, és komoly támaszt nyújt a betegnek lelkileg, ahogy a gyógyszerek is segíthetnek a fizikai tüneteken.

A testtudatosság megtanulása egy olyan eszköz a kliens kezében, mellyel a bizalmat a terapeuta helyett a saját testének tudja visszaadni. A MET -terápia során azok az izmok lazulnak el, melyek részt vesznek a pánik tüneteinek kialakulásakor. Ilyenkor a test megtapasztalja külön-külön azokat az izmokat, melyeket a hétköznapok során öntudatlanul működtet.

A MET-terápia megelőlegezi a bizalmat, hogy a kliens képessé váljon hinni önmagában. Az alapvető különbség, hogy a MET -terapeuta nem sajnálja a klienst, és tiszteli azért a bátorságért, amivel a betegséget egy magasabb tudatszint megtapasztalására használja. A MET -terápia során az izmok megszabadulhatnak attól a rögzített mintától, mely a félelemre adott belső agressziót kiváltotta. A szabadon működő izomzat újra megtanul lélegezni, és a rugalmasan működő test egy légiesebb gondolkodási struktúrát lesz képes kialakítani. Innen csak egy lépés az érzékelés és önkifejezés szabad megélése.

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 6344 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x