Mozgás szervrendszerének fontosabb anatómiai ismeretei
Címlap / Szépség-Egészség / Mozgás szervrendszerének fontosabb anatómiai ismeretei

Mozgás szervrendszerének fontosabb anatómiai ismeretei

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Az ember mozgásának vizsgálatához és a mozgások szervezetre kifejtett hatásának megértéséhez nélkülözhetetlen a mozgásszervek anatómiájának felelevenítése, rövid összefoglalása. A mozgás szervrendszerét a csontok, az izületek, az izmok s az ezeket ellátó erek és idegek alkotják. A csontokat és az izületeket a mozgás passzív szerveinek, az izmokat a mozgás aktív szerveinek nevezik. 

Az ember mozgásának vizsgálatához és a mozgások szervezetre kifejtett hatásának megértéséhez nélkülözhetetlen a mozgásszervek anatómiájának felelevenítése, rövid összefoglalása. A mozgás szervrendszerét a csontok, az izületek, az izmok s az ezeket ellátó erek és idegek alkotják. A csontokat és az izületeket a mozgás passzív szerveinek, az izmokat a mozgás aktív szerveinek nevezik.

A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák között elhelyezkedő porckorongok biztosítják a gerinc kellő rugalmasságát. A csigolyákat a porckorongon kívül még izületek is összekötik.

A gerinc négy szakaszra osztható: a nyaki, a háti, az ágyéki és a keresztcsonti szakaszra. A gerincen a fejlődés folyamán jellemző görbültek alakultak ki. E görbültek még rugalmasabbá, ellenállóbbá teszik a gerincet. A gerinc nyaki szakasza homorú (lordozis), a háti szakasz domború (Kyphosis), ágyéki szakasza újra homorú (lordozis) és a keresztcsonti szakasza ismét domború íves képez. Így a gerinc enyhén ívelt kettős „S” alakot formál.

A végtagok mozgását az ízületek teszik lehetővé. Az izületeket két, vagy több csont porccal borított izületi vége, az izületi fej és az izületi vápa alkotja. Az izületet vékony, erekben gazdag izületi belhártya béleli ki, mely a nyúlós izületi folyadékot termeli. Az ízületeit tok veszi körül.

Az izületek mozgáslehetőségei különbözők. Az egytengelyű izületekben (pl. könyök, térd) a mozgás csak egy tengely körül jön létre, ezeknek az izületeknek a mozgás lehetősége csupán a hajlítás és a feszítés (nyújtás). A három tengelyű ízületekben (pl. a váll) hajlítás, nyújtás, közelítés, távolítás valamint forgás is végezhető. A három fő mozgás kombinálódásának következtében a kar a tér minden irányában számtalan tengely körül mozoghat.

Az ízületek anatómiai mozgáshatárának csökkenését – sok egyéb lehetséges tényező mellett – rendszerint az ízület mozgató izmok megrövidülése, túlzott megerősödése idézi elő. A normális ízületi mozgáshatárt nyújtó hatású gyakorlatok segítségével őrizhetjük meg (lásd.Stretching-gyakorlatok).

Az izmok egy, vagy több ínnal erednek a megfelelő csontok csonthártyáján. A csonthártya szövete mintegy az izom inának szövetébe folytatódik. A rugalmas izomhas, összehúzódására képes izomrostokból áll, egy vagy több ízület hidal át, majd ínban folytatódva egy másik csont csonthártyájában tapad.

Ha az izomrostok összehúzódnak, az izom megrövidül, eredési és tapadási pontja közelebb kerül, az izomhas megvastagszik s ennek következtében az általa áthidalt ízületben mozgás jön létre.


Attól függően, hogy az izom hol hidalja át az ízületet, hajlítja, vagy feszíti azt, Pl. a comb elülső izmai a térdizületet előröl hidalják át, így a térizületet nyújtják, kiegyenesítve tartják, más szóval feszítik, míg a hátulsó combizmok a térdizületet hajlítják, a lábszárat közelítik a combhoz.

Egy bizonyos mozgást együtt kivitelező izmokat együttműködőknek, szinergistáknak, míg az ellentétes mozgást kivitelező izmokat antagonistáknak nevezik. A térdizület feszítői pl. ellentétes mozgást hoznak létre, mint a térdizület hajlítói, ezért ezek az izmok antagonsiták. Az antagonista izmok élettani jelentősége nagy, mert beidegzésük is ellentétes: a feszítők összehúzódásakor a hajlítók elernyednek és megfordítva, a hajlítók összehúzódásakor a feszítők lazulnak el.

Az izmokat idegek idegzik be, melyek legnagyobbrészt a gerincvelőből kisebb részt közvetlenül az agytól erednek. Az izmoknak mozgató és érző beidegzése van. Az érző beidegzés az izomérzést, a kinesztétikus információt közvetíti a felsőbb ideg központok felé.

A kinesztézis segítségével megtudjuk mondani, hogy egy-egy izmunk megfeszült, összehúzódott, vagy ellazult állapotban van e, s azt is, hogy egy-egy testészünk milyen helyzetet foglal el a térben anélkül, hogy megtapintanának, vagy megnéznénk.

Izomzatunk akaratunk ellenőrzése alatt áll. Ennek ellenére nem kell minden mozgásunkat odafigyelve végeznünk. A legtöbb rendszeresen végzett mozgásunk automatizálódik. A gimnasztikázás, valamint a verseny gyakorlatok tanítása során is arra kell törekedni, hogy a sportolókban minél tökéletesebb automatizmusokat, úgynevezett dinamikus sztereotipiákat alakítsunk ki.

Az izom vérellátása rendkívül bőséges, ennek ellenére az tapasztalható, hogy izommunka közben az izmok vér és oxigén ellátása romlik. Ugyanis izom-összehúzódáskor összenyomódnak az izmot tápláló erek is. Dinamikus izommunka végzése esetén ez nem hátrányos, mert egyik pillanatban az egyik, másik pillanatban a másik izomcsoport húzódik össze s addig az antagonsiták elernyednek, s ismét vérrel frissülnek fel.

Statikus izommunka esetén az agonista és antagonista izmok egyszerre, esetleg tartósan feszülnek meg, az izmok a hosszú ideig nem kapnak vérellátást. Az így keletkező izom-elfáradást ernyesztő, lazító gyakorlatokkal szüntethetjük meg leghamarább.

Amíg a sportoló mozgása nem automatizálódik, addig mozdulatai merevek, darabosak lesznek, a szükségesnél több izom részvételével hajtja végre azokat. A mozgástanulás e nehéz szakaszát relaxációs feladatok megoldásával hidalhatjuk át.


Felhasznált irodalom: Erdős István :Gimnasztika (jegyzet). Budapest, 1991. A Testnevelési Főiskola Továbbképző Központ gondozásában.
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 12871 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x